Gyilkos ösztönök - 6. fejezet

Tudom, azt mondtam hogy most nem lesz GyÖ friss, csak MSz, de meggondoltam magam. Azt hittem ha megírom a másikból a frisset, már elszáll az ihlet.
Na szóval, maradt ihlet, megírtam ezt a fejezetet is.
De ha nem éri el a megszokott színvonalat, ne legyetek megsértődve vagy ilyenek, mert kicsi ihletből csak kicsit jót lehet írni. (na ezt jól megaszontam)
Oks, nem untatlak benneteket. Tessék, a 6. GyÖ!



6. Valóság vagy hazugság



/Bella szemszöge/



Vámpírok…
Egyszerűen nem tudtam magam túltenni a szón.

Vámpírok nem léteznek! Nem és nem.
Mi ez? Valami rossz vicc?

De ahogy barátnőm arcát bámultam – a sokktól lefagyva még mindig- biztos voltam benne, hogy egyáltalán nem viccnek szánta.
Tényleg ez a mese róluk?
Ki az az elmeháborodott ember, aki ilyet kitalál?
És arra nem gondolnak hogy milyen érzés Nekik?

Kilépni az utcára, és tudni hogy néhány ember ostoba agyszüleménye miatt félnek tőlük?
Elképzelni is szörnyű.
- Ezt sokan hiszik? – kérdeztem Francist, aki időközben leállította a kocsit. A házhoz értünk.
- Nem, dehogy. Sőt, szerintem rajtam kívül még senki nem is hallott róla. Én is csak Jacobtól hallottam.
Jacob Franc pasija, a Quileute indián törzs tagja.

Cullenék…
Ááá… valahogy hittem, hogy ez csak egy legenda, ahogy Franc mondja, de ott bujkált bennem az a bizonyos „mivan ha”.

Mert végülis illenek rájuk a vámpírokra jellemző „kiváltságok”.

De mivel nem voltam egy vámpírszakértő, elhatároztam, hogy utánanézek a neten.

Megráztam a fejem, mintha azzal minden rossz kiszállhatna belőle, de perze magam sem hittem hogy ez segít.

- Akkor holnap reggel. – köszöntem el Francistől, és kiszálltam a kocsiból.

Apu még az őrsön volt. Hagyott egy cetlit a hűtőn, amin az állt, hogy csak késő este jön haza.

Éhes voltam, mivel nem ettem a menzán semmit sem. A reggeli meg már rég volt.
Kiszedtem a hűtőből a tésztasalátához való dolgokat, majd elkezdtem összeütni a késői ebédemet.

Egész jól sikerült.
Apu adagját visszatettem a hűtőbe, és egy pohár üdítő után felmentem a szobámba.

A sulis cuccomat melegítőnadrágra, és egy kockás ingre cseréltem, és leültem a gép elé.
Elég régi ócskavas volt már az egész. Furcsa hangott adott ki, és 10 percbe telt míg végre bekapcsolt, és megnyitotta az internetet.

Bepötyögtem a varázsszót: Vámpír.

Kiadott többszáz oldalt, de ezek főleg gagyi hülyeségek voltak.
Vámpírsmink, „Vámpírkollekció” a kifutón… jesszus..

Az ötödik oldalon aztán találtam egy ígéretesnek tűnő weboldalt.
És tényleg. Végre nem ezek az ütődöttségek néztek vissza rám a sorok között.

A vámpír egy misztikus lény a népi kultúrában, rendszerint egy újra feléledt emberi holttest, ami emberi vagy állatvéren él, és sok esetben természetfeletti erőkkel rendelkezik, mint az emberfeletti erő és gyorsaság, állatok fölötti hatalom, vagy alakváltás. Néhány kultúrában nem-emberi vámpírok (pókok, kutyák, démonok vagy akár növények) is szerepelnek, de a vámpírizmus leggyakrabban emberekre korlátozódik. A vámpírok gyakori szereplők a horror- és fantasy-irodalomban.
A „vámpirizmus” a néprajzban és a pszichológiában arra utal, amikor valaki emberi vagy állati vért iszik; rendszerint a nyakon keresztül, ahol a legkönnyebb a hozzáférés a fő artériákhoz. Bizonyos helyeken az emberek hitték, hogy természetfeletti hatalomra tehet szert, aki más vérét megissza. Ebben az értelemben a vámpírizmus egy ritkábban előforduló formája a kannibalizmusnak.

Újra feléledt emberi holttest… beleborzongtam, ahogy ezt olvastam. Annyira ijesztő, és annyira… annyira nem emberi.
Viszont az, hogy állati véren is élhetnek, megnyugtatott. Biztos voltam benne, hogy ez Cullenekre is igaz, mert most már tényleg elhittem hogy ők vámpírok.
Nem tudtam elképzelni semelyik Cullent sem egy ember nyakát szívva. Kizárt.
És ahogy tovább olvastam, még egy dolgon megakadt a szemem.

A vámpírok a nyakon keresztül szívják az emberi vért, azaz a legfőbb táplálékukat, amely szükséges az életben maradásukhoz. Ha bizonyos időn belül nem jutnak elegendő vérhez, legyengülnek és meghalnak.
Meghalnak…

Egyáltalán nem akartam hogy ez így legyen. Sőt, szinte belefájdult a szívem, mikor erre az eshetőségre gondoltam. Hogy Alice meghaljon… vagy hogy Edward. Nem azt nem!
De ha úgy van ahogy gondolom, és ebben az egyben biztos voltam, hogy állatvéren élnek. Forksban erdő bőven akad.
Lehet hogy épp ezért költöztek ide?

A következő sorban valami olyant pillantottam meg, amiről már hallottam.
A vámpírok bőre, ha napfény éri, csillogni kezd, mintha gyémántból lenne.
Forksban sosem süt a nap, vagy csak nagyon ritkán.

És itt összeállt a kép.
Az amit Francis mondott a kajáról meg a többiről, a napfényben csillogó bőr, az állatvér, amire a sok erdő nyújt bizonyítékot…

Szóval minden passzolt. Én pedig biztossá váltam, hogy vámpírok igenis léteznek.