5. Hidegek
/Bella szemszöge/
Láttam ahogy Edward megcsókolja azt a lányt. Hogy is gondolhattam hogy egy ilyen jóképű fiúnak nincsen barátnője!?
Én hülye már elkezdtem kombinálni hogy mi lenne ha Ő és én…
Igaz, túl szép lett volna.
Az a lány csodaszép. Illik Edwardhoz, és ahogy elnézem, nem most jöttek össze.
Na mindegy, haverkodni azért még nem bűn…
- Bells? Akkor hazavigyelek? – kérdezte Francis.
Franc a legjobb barátnőm. Már pisis korom óta ismerem. Ő itt élt Forksban egész életében, így nem sokszor találkoztunk. De most hogy már ideköltöztem, felidézhetjük a régi emlékeket.
Mindig szerettem vele lenni. Mi ketten tökéletesen kiegészítjük egymást. Ami bennem nincs meg, az benne igen, és fordítva.
Hasonlít rám… barna haj és szem, magas és vékony alkat.
Sokan testvéreknek néznek minket, de mi ennek inkább örülünk, minthogy megsértődjünk rajta vagy ilyesmi. És amúgy is, tényleg olyan mintha a húgom lenne.
- Ja, légyszi. – szálltam be mellé a kocsiba. – a járgány elromlott, és reggel Charlie hozott suliba. Elég égő volt.
- Ha szóltál volna, szívesen behozlak. Nem kellett volna a villogóval jönnöd. – nevetett.
- Oké, akkor holnap behoznál?
- Persze, szívesen. – mosolygott rám.
- Köszi.
Az út többi része viszonylag csendben telt. És én mindvégig Edward Cullenen gondolkoztam.
- Te, Franc… mit tudsz Cullen-ékről? – gondoltam semmit sem veszthetek ha megkérdem. Végülis, biztos nem csak engem foglalkoztatnak. Ha valaki elmegy mellettük, tuti hogy utánuk néz. Mindegyikőük gyönyörű. És olyan titokzatosak…
- Bells, te aztán nem lacafacázol. Láttalak Edwarddal a parkolóban. Hm… nemrossz, mi? – kacsintott rám. De ciki, lehet mégsem kellett volna őt kérdeznem?
- Jaj, nem azért… - tök zavarban voltam, mert végülis igaza volt, tetszett nekem Edward. Nagyon is.
Villantott egy olyan „na persze”- nézést, aztán belekezdett.
- Cullenék úgy 4-5 éve költöztek ide Alaszkából. 5-en vannak testvérek: Rosalie a magas, szőke, Emmett a feketehajú nagydarab, egyébként ők járnak is, Alice… hát ő tényleg fura, Jasperrel jár, akinek a közelében mindig valami furcsát érzek, de hagyjuk is. Nagyon gáz az egész dolog. Ja és Edward… hát mint már tapasztaltad, állati dögös.
- Öhm… és ki az a szőke, göndör hajú lány? Ő Edward barátnője, ha jól tudom… - emlékeztem vissza a csókra.
- Igen. Dana Kaye. Szegény lány… - itt nagyot sóhajtott.
- Miért, mi van vele? – kezdtem egyre kíváncsibb lenni.
- Tudod, megölték az anyukáját, és a testvérét is. A szeme láttára. De a gyilkosukat máig sem kapták el. Sok szóbeszéd van, hogy Dana exbarátja volt az, meg ilyenek,mert állítólag zaklatták őt. De én nem hiszek ebben. Na szóval, azóta a Cullenékkel él,és Edwarddal 3 éve járnak. Akkor költözött ide.
Nem hittem a fülemnek. Ez szörnyű. Nem is értem hogy bírta ezt elviselni az a lány. Ha az én szüleim haltak volna meg, én biztosan idegroncs lennék.
De azon a lányon nem látszott semmilyen fájdalom, csak szerelem.
- Uramisten, ez szörnyű. Mikor történt mindez?
- Úgy két éve…
- Értem. És hogy viselte?
- Hát, nem tudom. Nem ismerem valami jól. Csak azt tudom hogy hónapokig nem jött iskolába… nem is látta addig senki. Ki sem mozdult a házból. Nem is értem hogy bírja Cullenékkel. Nekem túl extrémek…
- Nem is ismered őket. Nagyon kedvesek. Én megkedveltem őket. Főleg Alice-t. Nagyon aranyos.
- Figyelmeztetlek, hogy ez talán nem a legjobb ötlet, mármint velük barátkozni.
- Mi? Miért? – nem értettem mire gondol? Nekem szimpatikusak.
- Tudod, van róluk egy-két sztori. Mármint lehet hogy csak pletykák.
- Hadd halljam!
- Hát jó. La Push-ban úgy tartják, hogy Cullenék nem egészen… hm… emberiek. – itt lopva rám pillantott.
- Ezt meg hogy érted?
- Az indiánoknak vannak történeteik, a farkasokról és a hidegekről.
- Hidegek?
- Öhm… ja. De Bella, ezek csak rémmesék.
- Nem baj, folytasd!
- A Quileute indiánok szerint az őseik farkasok voltak. A farkasok ellenségei pedig a hidegek.
És egyesek szerint Cullenek azok.
- Cullenék? Úgyérted… nem emberek? – néztem kérdőn Francisre. Ezt nem gondolhatja komolyan.
- Nézd Bella, mondtam hogy ezek csak rémtörténetek. Semmi alapjuk sincsen.
- Franc, mi az a „hideg”?
- Jaj Bells! Ne már! Ne mond hogy te elhitted ezt a sztorit! – tényleg látszott rajta milyen őrültségnek tartja ezeket a dolgokat.
- Dehogy hittem el. Hisz lehetetlen. De azért érdekelne hogy mégis miért állítanak ilyen dolgot róluk.
- Nos, kezdjük a sok hiányzással… és a kaja! Sohasem esznek, vagy isznak. Legalábbis a suliban nem. Mindegyik ötös tesiből. Bárkit leköröznek futásban, a súlylökésről nem is beszélve. Szóval, eszméletlen gyorsak, és erősek. A bőrük hófehér, kemény és hideg. Mintha nem is tudom… márványból lenne.
És tényleg. Mikor ma Alice megölelt a tornateremben, én is éreztem hogy milyen kemény és hideg a bőre.
De a többi dolog… nem akartam, és nem is tudtam elhinni mindazt amit most Franc állít.
Túlságosan is megkedveltem őket. Főleg Alice-t és persze Edwardot.
Nem hagyhattam hogy egy ostoba pletyka, vagy rémtörténet – kinek hogy tetszik – befolyásolja a kapcsolatunkat. Mert tényleg hiszem hogy barátok lehetnénk.
De most hogy hallottam mindezt, azért szeretném megtudni hogy kiket engedek be a szívembe. Tehát…
- Szóval, kik azok a hidegek? – a kérdés lávaként tört ki belőlem, és ezzel egyidőben a gyomromban fura remegést éreztem. Tényleg tudni akarom én ezt?
A válasz egy feszült sóhaj után szaladt ki barátnőm ajkán…
- Vámpírok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése