Mennyei szerelem - 2.fejezet

{ Alice szemszöge }



Nemtudtam mit tegyek. Az agyam mintha tizedjére zsugorodott volna össze. Csak ott álltam, teste fölött és sírtam és sírtam. Persze könnyek nélkül.
Mit tegyek most ? Edward semmit sem sejt. Azthiszi, hogy még mindig kacarászva és boldogan vásárolgatunk. Bárcsak így lenne!
Ez az én hibám. Ha nem hagyom egyedül, ha nem megyek be azért a hülye cipőért, Bella még most is élne.
Hogy fogom én ezt közölni Edwarddal? Amint a közelébe megyek, kiolvassa a gondolataimból. Tudtam hogy ez lesz. Tudtam,mi vár rám. Képtelen vagyok rá. De mégis muszáj megtennem.
Késő este volt már, az utca szinte teljesen kiürült. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy senki sem lát, felemeltem Bella testét, és elindultam vele. Olyan gyorsan futottam be vele az erdőbe, amilyen gyorsan csak tudtam. Mégsem hagyhattam ott a földön. Várva hogy egyszer valakiben lesz annyi emberség hogy nem csak ledöbbenve nézi a halott lányt, hanem hívja a mentőket. Mentők…de hisz itt már ők sem segíthetnek. Meghalt. Egyszerűen nem voltam képes felfogni.
De mit is képzelek? Fogom, és berontok vele a házba? Odaadom Edward karjaiba hogy:”bocsi, nem figyeltem rá” ? Ilyen nincs.
Amikor már jól bentvoltam az erdő sűrűjébe, letettem Bellát, de mielőtt elindultam volna haza lecseréltem a véres pólómat egy újonnan vásároltra. Futottam hazáig. Mikor bementem a házba, még mindig nem voltam teljesen magamnál. Minden erőmmel próbáltam elrejteni a gondolataimat Edward elől, több-kevesebb sikerrel.
A nappaliban volt Rose-sal és Esme-vel. Mikor meglátta hogy egyedül jövök,és milyen állapotban vagyok, várakozással teli tekintete aggódóba váltott át.
-Hol van Bella?-kérdezte.
Nem tudtam megszólalni…Ezt mégis hogy lehetne hidegvérrel közölni?
-Bella…-elakadt a szavam, a hangom elcsuklott. Minden fájdalmam egyszerre szúrt belém.
-Edward, sajnálom…én…nemtudom hogy mondjam,de…- képtelen voltam kimondani…
És már nem volt erőm magamban tartani a gondolataimat. Csak hagytam hogy áramoljanak agyam rejtett részéből egy teljesen szabadba…
-NE! Ez nem lehet!!! Bella NEM HALHATOTT MEG!!! Lehetetlen. - mondta teljesen elképedve, teljes szomorúsággal, reményveszteséggel.
Szörnyű volt nézni. Ha nekem így fájt Bella elvesztése, őt hogy kínozhatja. Bele sem mertem gondolni.
Esme odament Edwardhoz, és átölelte. Hosszú percekig ölelték egymást. Teljes szomorúságban.
Rose-on már feleennyire sem látszott a bánat. Persze fájt neki is, ahogy mindenkinek, csak kevésbé. Sosem kedvelte Bellát.
-Edward, az én hibám. Ha nem megyek be abba a rohadt üzletbe, még most is élne. – nyögtem.
Edward nem tudott megszólalni. Szemei a semmibe vesztek. Rám se hederített. Ennyire utálna? Nem. Tudtam hogy ennél sokkal rosszabb fog következni. Mint mikor elhagyta Bellát, csak azért, hogy ne keverje bajba. De akkor legalább tudta hogy él. Ez még annál is rosszabb volt. Sokkal, sokkal rosszabb. Tudtam mi következik. Nemcsak a legjobb barátnőmet vesztettem el, de az öcsémet is. Nem is gondoltam az egyetlen megoldásra, ami Edward eszébe juthat most. Nem gondoltam rá, nem szabadott.
Késő. Edward szemei felpattantak. Szemében a remény piciny jelét mutatva mondta ki:
-A Volturi…