Mennyei szerelem - 3.fejezet

{ Edward szemszöge }



Szörnyű volt. Elviselhetetlen. Olyan, mintha egyesével húzkodnák ki a szerveidet, utána pedig leöntenének savval.
Én ehhez kevés vagyok. Nem vagyok olyan erős, mint amilyennek Carlisle lát, vagy a többiek.
Közel sem.
Bella nélkül egy nap is majdhogynem kibírhatatlan, nem hogy egy örökkévalóság. Nem! Én döntöttem. Ha Vele nem létezhetek, hát nem is kell ez a nyomorult élet, melyet a sors nekem szánt.
Elmegyek Olaszországba! Feldühítem a Volturit, és megöletem magam. Ez az egyetlen megoldás.
Csak szegény szüleimet sajnáltam. Esme, aki sajátjaként szeretett, egész életemben kedves volt velem, megértő. És Carlisle, aki mindvégig bízott bennem, mellettem állt.
Most elveszítik a fiukat.
Tudom, önző dolog ez, de Ő nélküle nem létezhetek. Ez…ez lehetetlen.
Magamba roskadva feküdtem a szobámban. És Rá gondoltam. A Vele töltött csodálatos percekre. Emlékeimben örökké élni fog ez a csodás lány, ki örök életem egy részét mesebelivé változtatta. Örökké szeretni fogom ezért!
Így teltek a napok…
Ki sem mozdultam a szobámból, nem vadásztam. A többiek sem zavartak. Ezért hálás voltam nekik. Nem tudtam teljesen, hogy mennyi idő telt el a baleset óta, de Esme végül bejött hozzám.
- Drágám! Így teljesen kikészíted magad. Kérlek, beszélgessünk. – könyörgött.
Végül is, miért ne? Ő beszél, én hallgatom. Mi lehet ebben a nehéz ?
Bólintottam.
- Edward, én tudom mennyire szeretted Bellát!
Szerettem? Tévedés. Én még most is mindennél jobban szeretem Őt. Akkor is, ha már soha nem csókolhatom bársonyos, piros ajkait, nem érezhetem mámorító illatát, nem tapinthatom puha, meleg bőrét.
- De ez így nem mehet tovább. 8 napja ki sem mozdulsz, és lefogadom, hogy vadászni sem voltál. Édesem. Hidd el ezt Bella sem akarná. Ő mindig akkor volt boldog, amikor téged is annak látott. Higgy nekem édesem, és ne sanyargasd tovább magad! Rossz rád nézni!
Könnyű mondani. Ha Carlisle-al ez történt volna, biztos vagyok benne, Esme sem lenne jobb állapotban. Csakhogy Carlisle-nak nem árthat egy nyavalyás kocsi.
De Bella…
Talán az lett volna a legjobb, ha átváltoztatom mikor kérte. Akkor én öltem volna meg Őt. Legalábbis a lelkét. De akkor még mindig itt lehetne velem. Csókolhatnám, érezhetném, tapinthatnám.
De ilyen már soha nem lesz. Kár is erről elmélkedni. Már a mennyben van.
Elment… és Vele együtt megyek én is.
A pokolba…

Mennyei szerelem - 2.fejezet

{ Alice szemszöge }



Nemtudtam mit tegyek. Az agyam mintha tizedjére zsugorodott volna össze. Csak ott álltam, teste fölött és sírtam és sírtam. Persze könnyek nélkül.
Mit tegyek most ? Edward semmit sem sejt. Azthiszi, hogy még mindig kacarászva és boldogan vásárolgatunk. Bárcsak így lenne!
Ez az én hibám. Ha nem hagyom egyedül, ha nem megyek be azért a hülye cipőért, Bella még most is élne.
Hogy fogom én ezt közölni Edwarddal? Amint a közelébe megyek, kiolvassa a gondolataimból. Tudtam hogy ez lesz. Tudtam,mi vár rám. Képtelen vagyok rá. De mégis muszáj megtennem.
Késő este volt már, az utca szinte teljesen kiürült. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy senki sem lát, felemeltem Bella testét, és elindultam vele. Olyan gyorsan futottam be vele az erdőbe, amilyen gyorsan csak tudtam. Mégsem hagyhattam ott a földön. Várva hogy egyszer valakiben lesz annyi emberség hogy nem csak ledöbbenve nézi a halott lányt, hanem hívja a mentőket. Mentők…de hisz itt már ők sem segíthetnek. Meghalt. Egyszerűen nem voltam képes felfogni.
De mit is képzelek? Fogom, és berontok vele a házba? Odaadom Edward karjaiba hogy:”bocsi, nem figyeltem rá” ? Ilyen nincs.
Amikor már jól bentvoltam az erdő sűrűjébe, letettem Bellát, de mielőtt elindultam volna haza lecseréltem a véres pólómat egy újonnan vásároltra. Futottam hazáig. Mikor bementem a házba, még mindig nem voltam teljesen magamnál. Minden erőmmel próbáltam elrejteni a gondolataimat Edward elől, több-kevesebb sikerrel.
A nappaliban volt Rose-sal és Esme-vel. Mikor meglátta hogy egyedül jövök,és milyen állapotban vagyok, várakozással teli tekintete aggódóba váltott át.
-Hol van Bella?-kérdezte.
Nem tudtam megszólalni…Ezt mégis hogy lehetne hidegvérrel közölni?
-Bella…-elakadt a szavam, a hangom elcsuklott. Minden fájdalmam egyszerre szúrt belém.
-Edward, sajnálom…én…nemtudom hogy mondjam,de…- képtelen voltam kimondani…
És már nem volt erőm magamban tartani a gondolataimat. Csak hagytam hogy áramoljanak agyam rejtett részéből egy teljesen szabadba…
-NE! Ez nem lehet!!! Bella NEM HALHATOTT MEG!!! Lehetetlen. - mondta teljesen elképedve, teljes szomorúsággal, reményveszteséggel.
Szörnyű volt nézni. Ha nekem így fájt Bella elvesztése, őt hogy kínozhatja. Bele sem mertem gondolni.
Esme odament Edwardhoz, és átölelte. Hosszú percekig ölelték egymást. Teljes szomorúságban.
Rose-on már feleennyire sem látszott a bánat. Persze fájt neki is, ahogy mindenkinek, csak kevésbé. Sosem kedvelte Bellát.
-Edward, az én hibám. Ha nem megyek be abba a rohadt üzletbe, még most is élne. – nyögtem.
Edward nem tudott megszólalni. Szemei a semmibe vesztek. Rám se hederített. Ennyire utálna? Nem. Tudtam hogy ennél sokkal rosszabb fog következni. Mint mikor elhagyta Bellát, csak azért, hogy ne keverje bajba. De akkor legalább tudta hogy él. Ez még annál is rosszabb volt. Sokkal, sokkal rosszabb. Tudtam mi következik. Nemcsak a legjobb barátnőmet vesztettem el, de az öcsémet is. Nem is gondoltam az egyetlen megoldásra, ami Edward eszébe juthat most. Nem gondoltam rá, nem szabadott.
Késő. Edward szemei felpattantak. Szemében a remény piciny jelét mutatva mondta ki:
-A Volturi…

Mennyei szerelem - 1.fejezet

( Alice szemszöge }



- Alice, én ezt nem veszem fel !!!- mondta Bella,mikor odatartottam neki egy csipkés,és nem mellesleg igencsak dekoltált fekete hálóinget.
- Jaj ne már Bella, Edward imádná. - kacérkodtam.
- Nem. Edward amúgy sem akar velem semmi olyasmit!Nagyon félt engem…magától. - nem kellet nagy tudomány hozzá,hogy az ember(vagyis vámpír ) kihallja a hangjából a csalódottságot. Tudtam hogy Bella szereti a testvéremet. De azt nem értheti mi zajlik most Edwardban. Meg tudtam őt érteni. Persze hogy félti Bellát, a törékeny kis embert. Bele sem merek gondolni mi történne, ha Edward abban a bizonyos pillanatban elvesztené a fejét…Bella könnyen megsérülhetne. Meg is halhatna.
- Na és ez ? - kérdezte, és odatartott egy fehér,combközépig érő hálóinget.
- Bella, szerintem a fekete sokkal szexisebb!- győzködtem, hátha mégis elérek nála valamit.
- Borzasztó vagy Alice! Már arról sem én döntök, hogy mit veszek fel… még ilyet! - akadékoskodott.
- Hát még szép! Bella, bízz bennem!- húztam huncut vigyorba a képemet, és már mentünk is fizetni.
- Alice, szerinted van rá esély hogy Edward és én…szóval hogy, érted. - kérdezte Bella amikor kiértünk az üzletből,és már mentünk is a kocsim felé. Egyből tudtam, hogy a szexre gondol.
De mivel Edward még nem döntött erről,bár tudtam hogy ő is nagyon szerette volna,így nem volt látomásom a dologról.
- Nem tudom Bella, nem látom. - mondtam meg az igazat. Mivel Bella ember volt, így az ő jövőjét sosem láttam kristálytisztán.
Odaértünk a kocsihoz, de ekkor megláttam a nemrég nyílt üzlet kirakatát. Óóó... istenem épp egy ilyen cipőt láttam az egyik katalógusban. Meg kellett vennem.
- Bella, mindjárt jövök, be kell mennem abba az üzletbe! - mutattam a bolt felé, és már el is indultam célom irányába.
Mikor a cipőt próbáltam, hatalmas fékcsikorgásra lettem figyelmes, néhány másodperccel később pedig ijedt sikoltásokra.
Tudtam hogy Bella milyen szerencsétlen, így egyből a legrosszabbra gondoltam.
Kirohantam az üzletből, nem törődve avval, hogy nincs is rajtam cipő.
Egy kocsit egy kisebb embertömeg állt körbe, én pedig reménykedtem, hogy nem az van a kocsi alatt, akit én hittem.
Meghalt!?- kérdezte egy nő akinek hangja úgy festett,menten elájul.
Megéreztem a vér szagát,és nem is akárki vérének a szagát.
Bella! Most már biztos voltam. Csak reménykedtem, hogy nincs nagyobb baja.
Rohantam a kocsi felé. De minden reménysugaram ködbe veszett, mikor megláttam törékeny testét.
A feje alatt hatalmas tócsa, a nyaka kitekeredve, a kezén hatalmas horzsolás.
Jézusom! Ez nem lehet! Ez nem történhetett meg!
Ha képes lettem volna rá, a szemem már megtelt volna könnyel. De nem voltam. Így csak kiabálni tudtam.
- Bella! Bella! Uramisten! Bella!- görnyedtem a test fölé, nem törődve a torkomat égető illattal.
De nem jött válasz…hogyan is jöhetett volna ?
Hisz Bella meghalt, nincs többé!