Mennyei szerelem - 3.fejezet

{ Edward szemszöge }



Szörnyű volt. Elviselhetetlen. Olyan, mintha egyesével húzkodnák ki a szerveidet, utána pedig leöntenének savval.
Én ehhez kevés vagyok. Nem vagyok olyan erős, mint amilyennek Carlisle lát, vagy a többiek.
Közel sem.
Bella nélkül egy nap is majdhogynem kibírhatatlan, nem hogy egy örökkévalóság. Nem! Én döntöttem. Ha Vele nem létezhetek, hát nem is kell ez a nyomorult élet, melyet a sors nekem szánt.
Elmegyek Olaszországba! Feldühítem a Volturit, és megöletem magam. Ez az egyetlen megoldás.
Csak szegény szüleimet sajnáltam. Esme, aki sajátjaként szeretett, egész életemben kedves volt velem, megértő. És Carlisle, aki mindvégig bízott bennem, mellettem állt.
Most elveszítik a fiukat.
Tudom, önző dolog ez, de Ő nélküle nem létezhetek. Ez…ez lehetetlen.
Magamba roskadva feküdtem a szobámban. És Rá gondoltam. A Vele töltött csodálatos percekre. Emlékeimben örökké élni fog ez a csodás lány, ki örök életem egy részét mesebelivé változtatta. Örökké szeretni fogom ezért!
Így teltek a napok…
Ki sem mozdultam a szobámból, nem vadásztam. A többiek sem zavartak. Ezért hálás voltam nekik. Nem tudtam teljesen, hogy mennyi idő telt el a baleset óta, de Esme végül bejött hozzám.
- Drágám! Így teljesen kikészíted magad. Kérlek, beszélgessünk. – könyörgött.
Végül is, miért ne? Ő beszél, én hallgatom. Mi lehet ebben a nehéz ?
Bólintottam.
- Edward, én tudom mennyire szeretted Bellát!
Szerettem? Tévedés. Én még most is mindennél jobban szeretem Őt. Akkor is, ha már soha nem csókolhatom bársonyos, piros ajkait, nem érezhetem mámorító illatát, nem tapinthatom puha, meleg bőrét.
- De ez így nem mehet tovább. 8 napja ki sem mozdulsz, és lefogadom, hogy vadászni sem voltál. Édesem. Hidd el ezt Bella sem akarná. Ő mindig akkor volt boldog, amikor téged is annak látott. Higgy nekem édesem, és ne sanyargasd tovább magad! Rossz rád nézni!
Könnyű mondani. Ha Carlisle-al ez történt volna, biztos vagyok benne, Esme sem lenne jobb állapotban. Csakhogy Carlisle-nak nem árthat egy nyavalyás kocsi.
De Bella…
Talán az lett volna a legjobb, ha átváltoztatom mikor kérte. Akkor én öltem volna meg Őt. Legalábbis a lelkét. De akkor még mindig itt lehetne velem. Csókolhatnám, érezhetném, tapinthatnám.
De ilyen már soha nem lesz. Kár is erről elmélkedni. Már a mennyben van.
Elment… és Vele együtt megyek én is.
A pokolba…