{ Alice szemszöge }
Ez nagyszerű! Bella újra élhet! Csak egy test kell hozzá. Egy idegen teste. Ez könnyű lesz, hiszen Carlisle orvos. És könnyen bejut a halottasházba. Mert arról természetesen szó sem lehet, hogy egy élő embert áldozzunk fel erre a célra.
Persze Edward mindent meg tenne, hogy Bellát újra a közelébe tudhassa. Még embert is ölne érte. Minden bizonnyal.
De a többiek tartják magukat az elvünkhöz, engem is beleértve.
Barna haj, barna szem. Ez egészen gyakori.
Nem tudtam, hogy Edward hogy fog hozzá állni ehhez a dologhoz. Persze abban biztos vagyok, hogy eszméletlenül boldog lesz, mikor újra látja majd Bellát. De az, hogy egy idegen testet kell majd érintenie, csókolnia, közel sem biztos, hogy ínyére lesz.
De ennyi áldozatra biztosan kész lesz.
Jasperrel elindultunk vissza a ház felé.
Szóval Carlisle-nak muszáj lesz szólni. De biztos, hogy a többieknek ne szóljunk róla?
Igen, minél többen tudunk a dologról, annál nagyobb az esélye annak, hogy Edward tudomására jut.
- Esme, Carlisle hol van? – kérdeztem kicsit túlságosan is felspannolva a körülményekhez képest, és ez persze feltűnt neki.
- Fent van a dolgozószobájában. De nem akartok esetleg engem is beavatni Alice drágám?
- Sajnálom, de még nem lehet. Amíg semmi sem biztos, jobb, ha csak mi tudunk róla.
Nem vártam meg mit válaszol, már rohantam is fel a lépcsőn, Jasperrel a jobbomon.
Carlisle megelőzött, ajtót nyitott nekünk.
- Alice, Jasper gyertek csak be! – invitált bennünket kedvesen.
- Köszi, Carlisle. Ööö… beszélnünk kéne.
Kicsit zavarban voltam, hiszen az elméletünk csöppet beteges. Nem, annál sokkal több. Lehetetlen. De azért mégis meg kell próbálni.
- Hallgatlak.
Leültem a Carlisle előtti fotelbe, szerelmem pedig a fotel karfájára. Bátorítólag megfogta a kezemet, és már éreztem is a belőle áradó nyugalmat.
- Akkor kezdem az elején. Szóval ma délelőtt a szobámban voltam, és látomásom volt. Edwardot láttam a tisztáson, amint nevet, és egy lány ott van mellette. Carlisle, az a lány Bella volt! Én tudom hogy ez abszurdum, hisz ő már meghalt, én is ezt hittem. De akkor beszéltem Jasperrel, és ő bebizonyította, hogy igazam van. Jasper még érzi Bella lelkét! Bella még itt van köztünk, Carlisle.
Ledöbbent. Persze erre számítani lehetett.
Úgy egy percig csak bámult maga elé. Aztán megtörte a csendet.
- De ez hogy lehetséges? Ilyennel még sosem találkoztam.
- Tudjuk Carlisle, tudjuk hogy ez elsőre hogy hangzik, de én érzem amit érzek, és Alice is látta. – ált ki mellettem Jasper.
- Elhiszem persze, bárhogy hangzik is, én bízok bennetek. De most akkor hogyan tovább? Vagy már kigondoltatok valamit?
- Ó igen. Tudjuk mit kell tenni! Hiszen ismersz. – fel voltam dobódva. Nemsokára minden úgy lesz, mint régen.
- De… a többieknek nem kéne szólni, amíg nem biztos semmi.
- Ez természetes, de minek köszönhetem, hogy engem beavattatok? – nem értette a dolgot. Na hát majd mindjárt megérti.
- Rád szükség van Carlisle. Mert ugye, Bella lelke még itt van, de a teste már nincs, eltemettük. És a sírt mégsem áshatjuk ki.
- Ez magától értetődik.
- Igen. Szóval szükség van a te orvosi befolyásodra.
Még most sem érette. Pedig ennyiből már rájöhetett volna igazán.
- A halottasház Carlisle! Te könnyedén bejutsz, elhozol egy Bellához hasonló lányt, és ha szerencsénk van, beválik a tervünk, és Bella lelke megszállja a testet.
- Igen, ez rendben lesz. Mármint a halottasház. De hogy Bella lelke beleköltözzön abba a testebe… ezt hogyan gondolod?
Jasper megelőzött, s válaszolt helyettem.
- Jelen pillanatban is annyira erősen érzem őt, mintha ő is itt ülne velünk. Nem tudom ez hogyan lehetséges, de ennyire erősen még senkit sem éreztem. Az a várakozás, az az izgalom, ami belőle árad, hogy végre újra velünk lehessen, Edwarddal lehessen, minden más érzelmet legyőz. Így még a ti érzéseiteket, hangulatotokat sem érzem tisztán mellette.
Kidülledt szemekkel bámultam Jasperre. Ezt még nekem sem mondta.
- Jól van, meggyőztetek. Én benne vagyok. Holnap elkezdjük.
Annyira örültem, hogy most már Carlisle is velünk tart, segít nekünk, hogy szinte biztos voltam a jövőben. Holott még nem is láttam azt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése