{ Alice szemszöge }
Ez az egész…az én hibám.Minden az én lelkemen szárad. Könyörtelenül rossz érzés, de így van.
A „lelkemre” volt kötve, hogy vigyázzak rá, és mégis ott hagytam egyedül. Pedig jól tudtam hogy Bella hogy vonzza a bajt. Nem szabadott volna.
Tudom hogy a családom ezt nem így gondolja, ők nem hibáztatnak engem. De ők nem voltak ott! Ők nem érezhetik, amit én érzek most.
Edward miattam szen…- még a gondolatomat sem tudtam befejezni, máris jött a látomás.
Edwardot láttam, ahogy a tisztáson van, s nevet. Mellette egy homályos alak. Egy nőalak hosszú, barna hajjal.
Hosszú, barna hajú lány ? És Edward nevet ?
Ez…ez azt jelenti hogy...
Nem, ez lehetetlen. Hisz Bella meghalt.
De mégis… ezek után mégis mikor láthatnánk nevetni Edwardot ? Ez csakis Bella társaságában forduldulhatna elő. De a lány már halott.
A fene egye meg! Nem! Most az egyszer tényleg bízni fogok a látomásomban. Pláne ha ezzel boldoggá tehetem Edwardot!
Felkeltem a kanapémról, és lefutottam a földszintre, ahol a kedvesem volt.
Jasper. Vele beszélhetek erről.
- Szivem! Gyere, sétáljunk egyet. – mondtam csilingelő hangon. Jasperre mindig lehetett vele hatni.
Elindultunk az erdőbe. De nem futottunk, hanem csak emberi tempóban mentünk egymás mellett.
- Jasper, volt egy látomásom.-mondtam.
- De hisz azóta nemvolt látomásod mióta… szóval mióta az a szörnyűség történt. - neki is hiányzott Bella. Szerette. Bár a lány biztonsága érdekében sosem ment hozzá túl közel, sosem volt hosszú ideig egy táraságban vele. Amikor Bellát megismertük, akkor Jasper még igencsak új volt köztünk, vegetáriánusok között.
- Hát, igen. De azt hiszem hogy…, mármint tudom hogy ez lehetetlen, de a látomásomban Bella és Edward együtt voltak a tisztásukon. – furcsán nézett rám. Ez meglepett. Mert nem úgy, mintha őrült volnék, hanem mintha, talán mintha … nem is tudom. Megkönnyebbült volna. Ezt nem értettem.
-Alice, én azt hittem már megbolondultam. Olyan, mintha még mindig érezném a lelkét. Mintha még mindig élne, vagy nem is tudom. Eddig azt hittem, ez azért van mert mindannyian szerettük őt. És a hiányérzés még nem múlt el. Persze hogy nem múlt el! De most már tudom hogy ez nem ezért van. Alice, bármilyen hihetetlen, Bella lelke még mindig itt van köztünk. És azt hiszem, ezt még vissza lehet csinálni. Mármint, ha a lelke még itt van, csak annyi a dolgunk, hogy keresünk neki egy testet.
Jézusom! Tehát akkor igaz. A látomásom… és az, hogy Jasper érzi Őt.
De hát Bellát elütötte egy autó. Láttam. És még rajtam kívül is sokan látták, akik ott álltak az autó körül. Meghalt. Ez biztos. Hisz halott, hideg teste a karomban volt. Éreztem,hogy már nem él. Hogy a szíve már nem dobban.
De ha mégis van rá mód, hogy visszahozzuk őt az élők sorába, egyértelmű hogy mindent megteszek ezért. Tehát a válasz egyszerű.
-Csináljuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése