Mennyei szerelem - 1.fejezet

( Alice szemszöge }



- Alice, én ezt nem veszem fel !!!- mondta Bella,mikor odatartottam neki egy csipkés,és nem mellesleg igencsak dekoltált fekete hálóinget.
- Jaj ne már Bella, Edward imádná. - kacérkodtam.
- Nem. Edward amúgy sem akar velem semmi olyasmit!Nagyon félt engem…magától. - nem kellet nagy tudomány hozzá,hogy az ember(vagyis vámpír ) kihallja a hangjából a csalódottságot. Tudtam hogy Bella szereti a testvéremet. De azt nem értheti mi zajlik most Edwardban. Meg tudtam őt érteni. Persze hogy félti Bellát, a törékeny kis embert. Bele sem merek gondolni mi történne, ha Edward abban a bizonyos pillanatban elvesztené a fejét…Bella könnyen megsérülhetne. Meg is halhatna.
- Na és ez ? - kérdezte, és odatartott egy fehér,combközépig érő hálóinget.
- Bella, szerintem a fekete sokkal szexisebb!- győzködtem, hátha mégis elérek nála valamit.
- Borzasztó vagy Alice! Már arról sem én döntök, hogy mit veszek fel… még ilyet! - akadékoskodott.
- Hát még szép! Bella, bízz bennem!- húztam huncut vigyorba a képemet, és már mentünk is fizetni.
- Alice, szerinted van rá esély hogy Edward és én…szóval hogy, érted. - kérdezte Bella amikor kiértünk az üzletből,és már mentünk is a kocsim felé. Egyből tudtam, hogy a szexre gondol.
De mivel Edward még nem döntött erről,bár tudtam hogy ő is nagyon szerette volna,így nem volt látomásom a dologról.
- Nem tudom Bella, nem látom. - mondtam meg az igazat. Mivel Bella ember volt, így az ő jövőjét sosem láttam kristálytisztán.
Odaértünk a kocsihoz, de ekkor megláttam a nemrég nyílt üzlet kirakatát. Óóó... istenem épp egy ilyen cipőt láttam az egyik katalógusban. Meg kellett vennem.
- Bella, mindjárt jövök, be kell mennem abba az üzletbe! - mutattam a bolt felé, és már el is indultam célom irányába.
Mikor a cipőt próbáltam, hatalmas fékcsikorgásra lettem figyelmes, néhány másodperccel később pedig ijedt sikoltásokra.
Tudtam hogy Bella milyen szerencsétlen, így egyből a legrosszabbra gondoltam.
Kirohantam az üzletből, nem törődve avval, hogy nincs is rajtam cipő.
Egy kocsit egy kisebb embertömeg állt körbe, én pedig reménykedtem, hogy nem az van a kocsi alatt, akit én hittem.
Meghalt!?- kérdezte egy nő akinek hangja úgy festett,menten elájul.
Megéreztem a vér szagát,és nem is akárki vérének a szagát.
Bella! Most már biztos voltam. Csak reménykedtem, hogy nincs nagyobb baja.
Rohantam a kocsi felé. De minden reménysugaram ködbe veszett, mikor megláttam törékeny testét.
A feje alatt hatalmas tócsa, a nyaka kitekeredve, a kezén hatalmas horzsolás.
Jézusom! Ez nem lehet! Ez nem történhetett meg!
Ha képes lettem volna rá, a szemem már megtelt volna könnyel. De nem voltam. Így csak kiabálni tudtam.
- Bella! Bella! Uramisten! Bella!- görnyedtem a test fölé, nem törődve a torkomat égető illattal.
De nem jött válasz…hogyan is jöhetett volna ?
Hisz Bella meghalt, nincs többé!