Gyilkos ösztönök – 1.fejezet

Új történetem 1. fejezete

Gyilkos ösztönök



1. Bevezető


/Edward szemszöge/


Edward Cullen vagyok, vámpír. A családommal (a nevelőszüleimmel Esmével és Carlisle-lal, és négy testvéremmel Alice-szel, Rose-zal, Emmettel és Jasperrel)
és a szerelmemmel, Adriana-val élek a csapadékos Forks városban.

Itt mindig esik az eső, fúj a szél, és hideg van. Még jó hogy mi nem érezzük a hideget. Kivéve persze Danát. Ő ember.

3 éve vagyunk együtt, akkor költözött ide az öccsével, Dannel, és az édesanyjával. Egy éve jártunk, mikor őt felfedezte egy ellenséges vámpírcsapat. Danát meg tudtuk védeni tőlük nagy nehezen, de sajnos a testvérét és az anyját megölték.

Akkor nagyon összetört, pár hónapig nem is beszélt, de mára már rendbejött. Ő azt állítja, hogy csakis miattam nem halt bele ebbe a megrázkódtatásba. De ez nem így van, Adriana nagyon erős lány. Még ha ezt Ő nem is tudja.

Sok mindenen átment már, főleg nekem „köszönhetőleg”. Nem is értem miért van még mindig mellettem. Bár belehalnék ha ez nem így volna. Még ha nálam a halál nem szó szerint értendő, akkor is. A magam 108 évével már elég tapasztalt vagyok a fajtám terén. Tudom azt, hogy minket nem öl meg egy golyó, vagy késszúrás. Nem, velünk csak úgy lehet végezni, ha széttépnek és elégetnek. Nem túl szép halál…

Már megint elkalandoztam, ez velem gyakran megesik, vámpír létemre is.

Szóval Adriana… igen, hát ő gyönyörű teremtés. Hosszú, göndör mézszőke haja a háta közepéig ér, nagy, világosbarna szeme csak egy árnyalattal sötétebb, mint a mi aranybarna szemünk. Földöntúli szépség, így mondanám. Ezen kívül barátságos, őszinte és vicces. Sokszor szokott Emmel viccelődni. Bár az ő humora kissé perverz, de Dana még ezt is elviseli.

Rose eleinte nem kedvelte, a gondolataiból tudom, hogy ez azért volt, mert szerinte Adriana még nála is gyönyörűbb. Ami, lássuk be, már magában elképesztő, hogy egy ember szebb legyen egy vámpírnál. Amióta ezt belátta, Ria-val már jó barátnők. Mindketten imádják a ruhákat, és mindketten tisztában vannak a saját szépségükkel. Szó sincs róla hogy Dana szerény lenne. Na nem kifejezetten nagyképű, de nem is számít, én ilyennek szeretem.

Alice-szel, kedvenc nővéremmel a ruhaszenvedély ellenére sincsenek túl jóba. Alice szerint Ria nagyképű és csak érdekből van velem. Merthogy én mindent fizetek neki, drága ékszereket, új kocsikat, a temérdek ruhát amit kér, és továbbá mindent amit szeretne. Igen, tényleg megveszem neki amit kér, de csakis azért, mert szeretem.

Az meg, hogy érdekből van velem, ugyan már. Lehet hogy nem hallom a gondolatait, de attól még tudom hogy ez nem így van. Szeret engem. Ehhez kétség sem fér.

Amikor megismert, mármint hogy, amikor megtudta hogy mi is vagyok én és a családom, kicsit tartott tőle, hogy velem legyen. És én nem is erőszakoltam rá magam. Hagytam dönteni. Pár hét múlva azzal jött oda hozzám a suli menzáján, hogy átgondolta a dolgot, és nem érdekli a másságom, bízik bennem.
Ugyan nem hallottam a gondolatait, mint másoknak, amit nagyon is furcsálltam, de bíztam benne, hogy igazat mondd, és tényleg nem érdekli.
Elmélkedésemet Alice zavarta meg, aki épp most libbent le a lépcsőn, Jazz kíséretében.

- Szia Edward, képzeld láttam hogy ma jön egy új lány a suliba, Isabella, a rendőrfőnök lánya, és a látomásom szerint nagyon jó barátnők leszünk. – ja igen, látta. Merthogy az én nővérkém látja a jövőt. Persze a jövő mindig változhat, a döntéseink alapján, és ezzel együtt Alice látomása is változik.
- Oké Alice, most hogy ezt megosztottad velünk, talán indulhatnánk is a suliba. – jött le Rose a lépcsőn.
- Ennek nagyon örülök Alice – mosolyogtam rá a nővéremre, akinek még most is fülig ért a szája.

Alice arca koboldszerű, nagy, aranybarna szemekkel, és kis pisze orral. Alkatilag is hasonló, mert nagyon alacsony és nagyon sovány. De természetesen ő is gyönyörű, mint bármelyik vámpír. A vonzó kinézetünk a vadászathot kell. Magunkhoz csábítani a prédánkat. Vagyis az embereket.

A mi családunk „vegetáriánus”, mert csak állatvért fogyasztunk. Rajtunk kívül csak egy ilyen család van. Tanyaék, ők Denaliban élnek.

- Rose, hol hagytad Danát? – kérdezetm nővéremtől, aki már toporzékolt Emm mellett, hogy elkésünk a suliból.
„Mingyárt jön, készülődik” – jutott el hozzám a gondolata.

És ekkor megéreztem a legfinomabb illatot, amit valaha éreztem, Dana illatát.

- Helló Mindenki! – mosolygott, miközben lefelé lépkedett a lépcsőn.

Fehér farmernadrág volt rajta, és egy sötétlila kapucnis pulcsi, amit még Rose-tól kapott.
Eszméletlenül jól nézett ki. Mézszőke haját copfba kötötte, egészen a feje tetején, ajkain pedig szájfény csillogott. Különösebben sosem festette ki magát, de nem is volt rá szüksége, hisz magában is gyönyörű.

- Szia Ria – köszöntötte mindenki kórusba.
Dana mihelyst leért a nappaliba, a karomba vetette magát.
- Szia Szépfiú – suttogta a fülembe, majd megcsókolt.
- Szia Szerelmem – mondtam én is, mikor vége szakadt a csókunknak, s most én csókoltam meg Őt.
- Indulhatnánk már végre? – Rosalie egyre dühösebb lett.
- Persze, mehetünk. – mondta Dana, kézenfogott, és húzott maga után.

Rose és Alice Rose tűzpiros kocsijával mentek, míg mi többiek az én Volvómmal.
Én vezettem, Dana ült mellettem, Emm és Jazz pedig hátul.

- Hé, Öcsi, mi ez a csigatempó? Így estére sem érünk oda. – szólt oda nekem Emm a hátsóülésről.
- Ha annyira sietni akarsz akkor ki is szállhatsz, és futhatsz. Dana nem szeret száguldozni, szóval nem fogok gyorsabban hajtani.
- Pff… felőlem aztán…
- Nyugi fiúk, Edward, nyugodtan mehetsz gyorsabban, amíg 200 km/h alatt maradsz, kibírom. – mondta Kedvesem. Tudtam hogy csak azért mondja hogy Emm-el ne veszekedjünk. Máskor már akkor is szól, ha 150 fölé megyek.
- Biztos? Nem akarom hogy rosszul legyél, vagy valami.
- Nyugi Edward, mondtam, kibírom.
- Oké. – mondtam, és megfogtam a kezét.

Gyorsítottam, a mutató egyre feljebb ment, míg elérte a 200 km/h-t, akkor már nem nyomtam tovább. 5 perc múlva már a suli parkolójában voltunk.
Alice-ék bevártak minket, és együtt indultunk be a suliba.
Dana egyből odament a legjobb barátnőjéhez, Evie-hez, aki szokás szerint ott várta őt a suli ajtajánál.

Evie Adams hosszú, barna hajú és szemű, Adriana-nál magasabb, vékonyabb lány.
5 éve legjobb barátnők. Dana mindent megoszt vele, kivéve persze a mi kilétünket.

Az első órámra mentem, matekra, mikor megpillantottam Őt. Hosszú, sötétbarna haja volt, és csokibarna szeme. És az illata, soha nem éreztem még hozzá hasonlót. Még Dana-énál is intenzívebb.
Legszívesebben odamentem volna hozzá, és az utolsó cseppig kiszívtam volna a vérét.

Elindultam felé, de ekkor váratlan dolog történt…