Gyilkos ösztönök- 12.fejezet

Oké emberek! Ez csak egy nagyon rövid fejezet lesz, amolyan átvezető.
Mindegy, majd megtudjátok a következő fejezetekből, hogy ezt hogy értem.
Amiért ilyen rövid lett, természetesen nem ez lesz az egyedüli friss, hanem lesz MSz is. Jó olvasgatást! ;)
Puszik, Doo



12. Utolér a múlt

/Jasper szemszöge/



Az ölés iránti vágy egyből elemésztett.
Nem láttam mást, csak a karmazsin vörös vért, nem hallottam mást, mint az őrülten verő szívet, és nem éreztem mást, mint a vér csábító illatát…
Hiába. Dana vére mindig is vonzott. Jobban, mint más emberé.

Orrlyukaim kitágultak, ahogy mélyet szippantottam a levegőből, majd felmorogtam.
Alice rögtön előttem termett, és nyugtatgatott, Emmett erősen tartott, de én szabadulni akartam.
Mit sem törődve ellöktem magam elől szerelmem apró testét, és minden erőmet összeszedve kiszabadultam bátyám erős karjai közül. Danának rontottam.

Előre éreztem a kezeim közt vergődő, szenvedő lány melegen, és érzékien pulzáló vérét, de e helyett valami keménybe ütköztem.
Olyanba, amilyen én is voltam.
Edward szorította a nyakam, és hangosan, fenyegetően rám morgott.
Emmett rögtön mellette termett, és leállította őt.
Tudtam, hogy Edward bármit megtenne Adrianaért, talán még engem is képes lenne megölni.
Emmett olyan erővel fogta meg a vállaimat, hogy úgy éreztem, a csontjaim is beletörnek.
De használt. A hirtelen jött fájdalomtól egy pillanatra kitisztult a fejem, és engedtem, hogy Emmett kituszkoljon a szobából.


/Edward szemszöge/


Megtette. Megint elkövette azt, amit pár évvel ezelőtt.
És a testvérem most is úgy reagált, mint akkor.
Nem hittem, nem akartam elhinni, hogy Adriana ezt tenné Jasperrel.
Hisz ha megölte volna, egész örökkévalóságában a tettéért szendvedne.
Nem, nem. Dana nem tenné ezt. Nem ez volt a szándéka.
De akkor ugyan mi?
Tudta, tudnia kellett, hogy feljövünk hozzá, hisz akkor is ezt tettük. Megéreztük a vér szagát, ez természetes. Tudnia kellett azt is, hogy nem engedjük, hogy ezt tegye.
Nem értek semmit…
Amikor kimentem a szobából, tudtam, hogy valami nincs rendben, na de hogy ennyire? Öngyilkosság?
Akkor, abban a helyzetben még megértettem, hisz a szüleit, és a testvérét vesztette el. De most? Csak annyi történt, hogy Alice mondott neki valamit, amit ő rögtön el is hitt, és el kezdett kombinálni.
Sokszor előfordult már, de ilyen módon még sosem reagált rá.
Bármit is tett, okkal tette. És én felelős vagyok azért, hogy ezt az okot megszüntessem, hogy Szerelmem újra boldog legyen… mellettem.
Kellett nekem épp most Bellához mennem, ha hűséges vagyok hozzá, ha azt csinálom, amit mindig is szoktam, akkor ez nem történik meg.
El kell felejtenem azt a lányt! Hagynom kell, hadd élje a maga életét, nélkülem.
Menni fog! Menni fog, hisz alig ismerem. Még nem kötődöm hozzá. Nem szabad vele többet találkoznom, Danával kell lennem, hogy újra bízzon bennem, hogy rám tudjon támaszkodni. Meg kell őt mentenem egy újabb veszteségtől. Nem hagyhatom el. Soha.