Mennyei szerelem-18.fejezet

- Mi? – teljesen ledöbbentem a szavain. Ő tényleg azt hiszi hogy szüzen akarok „meghalni”?
- Nem, nem és nem! Én még emberként akarom! – fakadtam ki hangosan. Nem érdekelt hogy az egész ház hallja, és az sem nagyon izgatott, hogy Emmett majd ezzel fog piszkálni.
- Szerelmem… - kezdte, de nem hagytam hogy befejezze.
- Ne Szerelmemezz most nekem Edward! Ez komoly. Ebből nem engedek. – mondtam neki teljesen komoly hangon, a szemébe nézve, az arcától úgy nyolc centire.
Az arca hirtelen szomorú lett, a szemöldökei majdnem összeértek a homlokán, és a földet kezdte bámulni. – Bánthatlak… - nyögte elkínzott hangon.
- Nem Edward, nézz rám! – és felemeltem a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni. – Tudom hogy nem fogsz bántani. Nem tennéd meg. Én bízok benned. – mondtam halkan.
Ebben az egyben tényleg biztos voltam. Sosem tudna ártani nekem. Már megtehette volna ezer meg ezer alkalommal, de nem tette. Ellenállt a kísértésnek. Miért épp most gondolná meg magát?
Oké, tudom és, ez más lesz, ilyenkor az ember nem nagyon tudja szabályozni az érzéseit, a vágyit, de – magam sem tudom mért – nem tudtam elképzelni hogy bántson engem.

De Ő csak lemondóan rázta a fejét. Nem bízott magában.
- Kérlek Edward, kérlek. – néztem rá könyörgően.
Felnézett rám, és nagyot sóhajtott. – De ha bántanálak, ha fájdalmat okoznék neked, rögtön szólnod kell, érted? Ígérd meg nekem hogy nem hagyod hogy bántsalak. – Fogta kezeibe az arcom.

Igen mondott? Most tényleg igent mondott?

- Jaj Edward, ígérem. Ígérem. – fontam nyaka köré a karjaimat, és megcsókoltam Őt.
Egy igazi, érzelmes csók volt ez. És meglepően hosszú ideig tartott. Pedig azt hittem, hamar eltol majd magától, mint általában.
Az egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikat pedig a mellkasára helyeztem, Ő pedig szorosan ölelt magához. De sajnos mind mindennek, ennek a csóknak is vége szakadt, én pedig mosolyogva pusziltam végig az arcát, és a nyakát. – Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

- Szeretlek, bármit megtennék érted. – megfogta a karom, és a csuklómat maga elé fordította, majd megcsókolta. Épp ott, ahol az ér lüktetett. Utána pedig magához húzott, és a fülembe suttogott: - Szólnod kell… - értettem mire céloz. A szívem majd kiugrott a helyéről, beleborzongtam, ahogy hideg lehelete a fülemet súrolja.

Megcsókolta a nyakamat, majd a kulcscsontomat. Én pedig hátradöntöttem a fejem, hogy jobban hozzáférjen. Eszméletlenül jó érzés volt.
A nyakamat csókolva jutott egészen a számig, majd forró csókban forrtunk össze.
Először csak az alsó, és felső ajkamat kényeztette, és én is az övét, majd nagyon óvatosan bedugta a nyelvét a számba, és érzékien simogatta a nyelvem.
Ilyet még sosem csinált. Persze az én nyelvemmel nem engedte volna ugyanezt, mert félt, hogy éles fogaival megsebezne. Mondjuk én azt sem bántam volna…

Teljesen elvesztem a csókjában. Olyan új volt még, és annyira de annyira jól csinálta.
Kívántam Őt, úgy, még mint talán soha.

Ajkaink elváltak, én pedig megfogtam a pólója szegélyét, és lehúztam róla.
Szemem meint megakadt izmos, kemény és hófehér mellkasán. Gyönyörű volt.

Mire észbekaptam, már csak a melltartó volt rajtam felül. Vámpírgyorsaság…
De most nem is bántam, hisz legalább minél előbb átélhetem azt, amire már majd’ 1 éve várok.

Szorosan magához ölelt, és éreztem hideg érintését a hátamon. Én a nyakába kapaszkodva csókoltam a nyakát, és itt-ott fogaim közé vettem a bőrt, és megszívtam.
Ez tetszett neki, mert minden ilyen alkalommal felnyögött, vagy belesóhajtott édes csókunkba.

Felkapott, és az ágyhoz vitt. Lefektetett rá, és máris felettem volt. De ekkor már se rajta, sem pedig rajtam nem volt nadrág, és én combomon éreztem férfiasságát.
Lábaimat összekulcsoltam dereka körül, és ahhoz a bizonyos pontjához nyomtam az enyémet. Érezni akartam Őt.
A lábaim között egy ponton szűnni nem akaró „vendégfogadó” érzést éreztem. Eszeveszettül kívántam Őt, de Edward még húzta az időt.

A két mellem között csókolt, közben pedig a lábaimat simogatta.
Két karjával a hátam mögé nyúlt. Amikor észbekaptam miért is teszi, felemeltem a hátam, hogy hozzáférhessen.
A melltartóm a lámpáján landolt.

Felülkerekedtem, és így Edward került alulra. Természetesen bármikor visszalendülhetett volna eredeti állapotába, alig fél másodperc alatt, de nem tette.

Kát lában szét vetettem a csipője fölött, így pontosan Szerelmem legérzékenyebb, és eme pillanatban legkeményebb pontjára ültem. Ő erre felmorgott. Nem állati morgás volt ez, ínkább olyan érzéki és férfias. Már magára a hangjára meglódult a szívem, hogy utána kettős ütemmel verjen tovább. Ilyet is csak Ő tudott velem művelni.

Végigcsókoltam mellkasát, hasát, és lehúztam róla az alsónadrágot.
- Ahh. – nyögtem fel mikor megláttam Edward meredő férfiasságát.
Egy kis elégedettség öntött el, hogy mindez az én hatásomra történik vele.

Felhúzott magához, megcsókolt, de pillanatok alatt ajkaink elváltak, és ismét én voltam alul.

Lehúzta a bugyimat, és végigcsókolta combjaim belső felét, és mikor ajka az én legérkékenyebb pontomat érintette, felnyögtem. Vágyakozóan, és elkínzottam.

A lábaim közti lüktetés csaknem múlt, és ez még kibírhatatlanná tette. Ez a gyengédség… persze csodálatos érzés volt, de én most valami egészen másra vágytam.
- Gyere! – suttogtam, és felhúztam magamhoz.

Szétvetettem a lábaimat, hogy könnyebbé tegyem a dolgát, átkulcsoltam velük csípőjét.
Ő hirtelen, de mégis óvatosan belém atolt, és lassan elkezdett bennem mozogni.

A lüktetést egy pillanatra éles fájdalom váltotta fel, mire Ő felmorgott.
A vérem…

Felnéztem rá, és az én aranybarna szemű, gyengéd és szerető vámpírom helyett egy feketeszemű, és vad morgást hallató vámpír feküdt felettem.
Láttam, ahogy orrlyukai kitágulnak, és mélyet szippant a véremmel fertőzött levegőből.

Megijedtem. Most az egyszer életemben tényleg féltem tőle.
- Edward, nyugalom… Edward, szeretlek. – simogattam meg finoman a felkarját, és vigig a szemébe néztem.
Mintha kicsit megnyugodott volna, és mintha már a szemei sem lettek volna olyan reménytelenül éjfeketék, de nem lehettem biztos benne.
- Edward? – a hangom elvékonyodott a félelemtől, vagy inkább a szomorúságtól?
Szomorú voltam, amiért most mégis az ő teóriája válik valóra. És féltem, mert mi lesz, ha tényleg megöl? Ha végez velem, és emiatt egész életében gyötörni fogja a bűntudat. Ezt nem hagyhattam. Ő volt az életem. Az nem számít ha az enyémnek vége lesz, én megkaptam mindent amire vágytam. Sőt, még többet is. Itt volt velem. Szeretett.

- Bella… - nyögött fel.
- Edward, Edward szeretlek. – ha megöl, ha nem, ezt tudnia kellett. Úgysem tudom elégszer mondani neki, ahogy megérdemelné.
Finoman megpusziltam a karját, és mikor felnéztem, újra az általam oly nagyon imádott férfi nézett le rám.

- Bella, én… annyira sajnálom. Mondtam hogy ez lesz. Nem szabadott volna…

És már ment is volna, ha nem fogom meg az arcát, és mondom azt neki, hogy minden rendben, nem történt semmi, nem bántott.

- Edward, én szeretlek, és nem haragszok rád. Nem tettél semmit. Gyere, kérlek. – húztam még jobban magamra.

- Bella Swan, te vagy a legcsodásabb lány az egész Földön. Te vagy a mindenem. – temette arcát a nyakhajlatomba.

- Én is nagyon szeretlek. – mosolyogtam fel rá. – Gyere. – mondtam.

Lassan újra elkezdett mozogni bennem, és én valami leírhatatlan gyönyört éreztem akkor.
Gyorsított a tempóján, és közben hol a számat, hol a nyakamat, hol a mellemet csókolta.
Tökéletes volt minden.
Nem hittem, hogy lehet ennél csodásabb, de mikor egy utolsót lökött magán, mindketten felnyögtünk, és egyszerre léptük át a gyönyör kapuját…





HÁT IGEN... REMÉLEM TETSZIK :p
BÁR TUDOK EGYKÉT EMBERT AKINEK BIZTOSAN.
KÜLÖN KÉRÉSRE PRÓBÁLTAM "RÉSZLETESEN" :D UGYE...?XD

REMÉLEM, HOGY IS MONDTAD... "BIZSERGETŐ" XD

KÉREK SZÉPEN SOK-SOK KOMMIT:)
PUSZIII