Evie Adams

Sziasztok:)

Na szóval...
Ez az aprócska bejegyzés a barátnőmről,Evelinről, vagyis Evie Adams-ről fog szólni.

Szóval az én drága barátnőm azt gondolja, hogy nem vesz részt eléggé az oldalamban.
Mert eddig az oldalt hárman alakítgattuk, tettük fel a frisseket, és ez mégis csak nekem lett megköszönve, meg esetleg Francisnek.
Ezúttal szeretném kérni, hogy bíztassuk őt picit, hogy igen is számít, és sokat tesz az oldalért.

Tehát ha felkerül egy friss, akkor Eve nevét is említsük meg a kommikban, vagy a chatben.

Nagyon szépen köszönöm:)
puszi, Doo

Gyilkos ösztönök 9. fejezet

9. Depresszió





/Dana szemszöge/



Az iskola unalmas volt, mint mindig. A szerencsém az volt, hogy ma csak 4 órám volt megtartva, így Evie-vel megbeszéltük hogy elugrunk Port Angeles-be.

Cullenék autói még a parkolóba voltak, Edward a Volvohoz meg szabad kezet adott, így elidultam az autó felé.
- Dana? Hé, külön kocsival akarsz menni, vagy mivan? – szólt rám Evie.
- Ja hogy most rögtön akarsz menni? – kérdeztem vissza.
- Naná! Gyere! – úgy beszélt mintha lökött lennék.
Így elindultam barátnőm felé.

*
Port Ageles utcáin járva egyre csak Edwardon agyaltam, és azon a lányon, aki mostanában folyton rajta lóg. Bella, azt hiszem.
Ha továbbra se száll le róla, kénytelen leszek elbeszélgetni vele.

Evie-vel minden Port Angelesi boltot bejártunk, de nem találtunk túl sok cuccot. Tudni illik az itteni áruházak választéka nem valami tartalmas.

Barátnőm talált egy lila pulcsit, ami, megjegyzem, kísértetiesen hasonlított arra, amit egyik nap viseltem. Nem szóltam neki, már megszoktam hogy általában engem utánoz az öltözködésben. Kettőnk közül én lettem megáldva jobb stílusérzékkel, így még csak hibáztatni sem tudtam Őt.
Az én választásom egy magas sarkú csizmára esett, ami majdnem térdig ért. Volt pár ilyenem, de ha már egyszer vásárolni jöttünk…

- Ad, nem érzem a lábaimat – panaszkodott Evie. – Menjünk haza, oké?
- Felőlem. Úgysem találunk itt már semmi jót – hagytam rá.

Kimentünk az épp aktuális üzletből, és beszálltunk Evie kocsijába.
Hazafele csak zenét hallgattunk, mert már fáradtak voltunk.

Gondoltam felhívom Edwardot, hogy hogy telt a napja.
Bepötyögtem a számát, de nem vette fel, így megpróbálkoztam a vezetékesünkkel.
- Mit akarsz? – rögtön felismertem Alice kedvesnek nem mondható hangját.
- Jaaj, neked is szép estét drága húgocskám. – szóltam vissza neki tenyérbe mászó hangon.
- Mmm… csak hogy tudd, idősebb vagyok nálad, nem is kicsivel. Mellesleg Edward Bellával van. Na puszi hugi.
Hát én kinyírom ezt a csajt, komolyan mondom. Meg Edwardot is. Hogy képzeli hogy ilyen későn egy idegen csajjal van? Én vagyok a barátnője, az istenért!

*

Mikor a házunk elé értünk, már mérhetetlenül mérges voltam Edwardra.
Mi van ha megcsal azzal a csajjal? Hiszen nem is szép… legalább is, én ezerszer szebb vagyok nála.

Elköszöntem Evie-től, és bementem a házba.
- Huh, megérkezett a házi sárkány. Ed még nincs itthon, szóval nyugodtan vissza mehetsz oda, ahonnan jöttél. – természetesen a hang „szeretett” testvéremtől származott, aki nekem háttal a kanapén ült, és a tv távirányítójával volt elfoglalva.
- Kuss Alice! Ez a ház épp úgy az én otthonom is ahogy a tiéd, ezt te is tudod. – vágtam vissza. Majd épp ez a bosszantó kis törpe fog engem kioktatni, na persze.
- Nem, Adriana. Te csak is Edward miatt lehetsz itt. Nem tűnt még fel hogy itt te vagy a zavaró tényező? Ó… dehogy tűnt fel, te mindig csak magaddal vagy elfoglalva. Megértem Edwardot hogy inkább van Bellával. – mosolygott bele a képembe, és elindult fel a lépcsőn.
Annyira felidegesített, hogy nem hagyhattam csak úgy elsétálni.
Nem is gondoltam meg mit csinálok, csak a háta mögé léptem és elkezdtem tépni a haját. Nem is tudom mire számítottam…
Természetesen a fájdalom legenyhébb jele nélkül villámgyorsan megfordult, így szembe került velem.
- Jaj, Dana… - ingatta mosolyogva a fejét. – Ennyire szőke te sem lehetsz…
Majd eltűnt az emeleten.
Annyira bosszantott hogy semmit sem tudok tenni vele. Ő vámpír, ezerszer erősebb nálam.
Legalább vágna pofon, vagy valami, az is ezerszer jobb lenne annál hogy hülyének néz, és mindig az arcomba vigyorog. Legszívesebben megölném.
Gyűlölöm őt! Gyűlölöm!

Felmentem a szobámba, és arcomat a párnába szorítva ordítottam.
Az életem kezd széthullani. Itt van Edward, aki nagy valószínűséggel megcsal azzal a libával, ráadásul ezt nem is titkolja előlem. És Alice, aki azzal van elfoglalva, hogy elüldözzön az otthonomból.
Fogadok, hogy direkt élvezi a helyzetet. Biztos nem véletlenül kötötte az orromra hogy hol van Edward.

Mindig is érzékeny lány voltam, de mióta anyuék meghaltak, depresszió közeli állapotba szoktam sírni magam az ilyen helyzetekben.
Olyankor nem is ismerek magamra.

Ahogy ott szenvedtem a párnáim között, annyira utáltam magam gyengeségemért.
Hisz alig veszekedtünk egy kicsit, és engem annyira mélyen érintett…
Ordítottam, dörzsöltem a szememet, amik már biztosan rákvörösek.
Hirtelen eszembe jutott egy régi tettem, amit a baleset után követtem el…
Annyira csábított a fiókom legmélyén árválkodó szike, hogy már szinte fájt alig egy méterre lenni tőle.
De nem nyúltam érte, nem mozdultam, csak figyeltem.
Agyamat elborította a vörös köd, fejemben csak két szót találtam, bármire is próbáltam gondolni.
De azt a két szót mintha nekem kiabálták volna egyszer…kétszer, aztán véget nem érően.
Edward elhagy! Edward elhagy…

Elgyengültem. Kezem centikre mászott előre az ágyamon a penge irányába, de ekkor lépteket hallottam az ajtóm előtt. Szünet, majd kopogás.
Nem feleltem. Ugyan ki akarna engem látni? Kit érdekelnék?
Felültem az ágyamon, a két térdemet keresztülfontam karjaimmal, és ringattam magam.
Azt a ritmust dúdoltam magamnak el-elakadó hangon, amit kiskoromban anyukám énekelt nekem elalvás előtt.
Általában mindig megnyugtatott.
Mintha hangfoszlányokat hallottam volna kintről, de jelen pillanatban ez sem érdekelt.
Erősen szorítottam le a szemeimet, a sötétség körülölelt.
De ez sem oldotta meg a problémámat, mert pár másodperc múlva már elviselhetetlenül csípték szemeimet a ki nem engedett könnycseppjeim.
Először jól esett a fájdalom, hisz erre vágytam, ezért vágtam meg magam annak idején is. A fájdalomért.
Hideget éreztem magamon.
A vállaimon, a kezeimen, a nyakamnál, mindenhol.
Aztán hangok… közeli hangok, mégis olyan távolinak tűnnek…
Nem engedek a sötétségből, nem akarok engedni a sötétségből, de most valahogy mégis… jobb.
A legszebb hang az egész életemben, mint pici arany csengettyűk, és a már jól ismert hideg ölelés.
Edward.
Szemeimet nagyon lassan kinyitottam, bár nem láttam túl sokat, a könnyek elárasztottak, elhomályosítva a látásomat.
Pár perc múlva felemeltem a fejemet, és megláttam Edward arcát, amin most mérhetetlen fájdalmat véltem felfedezni.
Biztosan az emlékek. Hisz nem most éltük át ezt először. Az életem részévé váltak az ilyen órák, és így Edwardnak is bőven kijutott már belőlük.

Nem szólt semmit, csak erősen magához ölelt. Viszont nekem már elfogytak a könnyeim. Akartam sírni, szerettem volna újra érezni a könnyeimet, amik a szememet csípik, de nem ment.
Edward a hátamat simogatta, de én ettől nem voltam jobban.
Arcom érzelemmentes maszkká alakult. A depresszió második fázisa elkezdődött…

Mennyei szerelem- 19.fejezet

19. Csak pár nap…


{Bella szemszöge}




2 hét telt el az első szeretkezésünk óta, ami tényleg csodálatos volt.
Végre egymásé lehettünk korlátok nélkül, aminél nincs jobb érzés a világon.
Igen, én is ezt hittem az elsőig. De aztán jött a többi fenomenális éjszaka Edward karjaiban, és én meg voltam róla bizonyosodva, hogy boldogabb már nem is lehetnék.
Viszont… ebben is tévedtem.

*

Pár nappal ezelőtt kezdődött…
Az egyik reggel rémes fejfájásra, és hányingerre ébredtem.
Edward mellettem feküdt az ágyba, szemei engem fürkésztek, és rögtön észrevette hogy valami baj van.
- Jó reggelt Kicsim.
- Uhm… neked is… - fogtam a fejem.
- Mi a baj Bella? Jól vagy?
- Most… ki kell mennem. – és már ugrottam is ki az ágyból, amit lehet nem kellett volna.
Megszédültem, de Edward gyors volt, és elkapott.
- Bella! Úristen, mi van veled? Gyere, azonnal leviszlek Carlisle-hoz. – vett karjaiba, és én nem ellenkeztem, nem is tudtam volna, 1 másodperc alatt lent voltunk a nappaliba, ahol Carlisle és Esme ült a kanapén, összeölelkezve.
- Edward? Mi történt? – meredt rám tágra nyílt szemekkel fogadott apám.
- Semmi… semmi baj, csak kicsit megszédültem, és… hányingerem van. – a torkom teljesen kiszáradt, beszélni is alig tudtam. – Edward, hoznál nekem egy pohár vizet?
- Persze. Carlisle?
Carlisle már ott is volt mellettem, és a kanapéra fektetett.
És Edward is megérkezett a vízzel teli pohárral.

Minden olyan gyorsan történt, és én már tudtam a nézésükből, hogy valami nagyon nincs rendben. Ők már tudták.

*

Igen, csak pár napja kezdődött, és nem ért véget.
A folyamatos rosszullétek, Carlisle vizsgálatai, Edward élettelen arca, és az én napról-napra növekedő pocakom.
Terhes voltam.

Amikor Carlisle közölte velem, hogy állapotos vagyok, én szinte a felhők között éreztem magam, hogy egy kicsi Edwardot hordok a szívem alatt. Boldogabb még életemben nem voltam. Kisbabám lesz. Kisbabánk lesz.
Egy élet a kettőnk szerelméből.

De hamar rájöttem, hogy itt valami nem stimmel.
Most, alig voltam 2 hetes terhes, és a hasam akkora volt, mintha már 4 hónapja az lennék.
Nálam a rosszullétek 3 nappal a megfogantatás után jöttek.
A hasam teli volt kék és lila foltokkal, és legyengültem.
A baba nem fogadott be semmilyen ételt, és én alig voltam 45 kiló a nagy hasammal együtt.
Kínzott, fájt, persze. De szerettem Őt. A mi piciként volt. Egy rész Edwardból.

Rose volt az, aki mindeddig velem volt, és Alice az, aki alig jött a közelembe.
Azt mondta, fáj tőlem a feje.

Carlisle minden nap megvizsgált, Esme pedig minden egyes ételt megfőzött amit ismert, de én semelyiket sem kívántam. És mikor 1 napi éhezés után mégis belém gyömöszöltek pár kanállal, én abban a pillanatban hánytam is ki.

Jazz, Alice-hez híven nem volt velem. Nem is emlékszem, mikor láttam őt utoljára.
De végülis megértettem. Nehéz lehet most a közelemben lenni. Érezni azt, amit most én érzek.

Emmett viszont velem volt. Talán Rose és Carlisle után ő volt velem legtöbbször.
Folyton viccelődött, próbált felvidítani, amit én nagyra értékeltem. Közel került hozzám.

És végül… Edward. Nem véletlenül hagytam őt utoljára.
Nagynéha ott volt, fogta a kezem, simogatta az arcom, de én mégsem éreztem úgy hogy velem volna.
Látni fájdalmas, élettelen arcát maga volt a Pokol.
De tudtam, természetesen tudtam hogy miért ilyen.
A válasz egyszerű: Meg fogok halni.

Tudtam ezt, éreztem, hogy ez felemészt, nem vagyok hozzá elég erős. Túlnő rajtam.
De nem búslakodtam. Én meghalok, de előtte még világra hozom a világ legszebb és legtökéletesebb babáját.
Mert addig muszáj lesz kibírnom. Addig küzdeni fogok, mindegy min kell ezért még átmennem – mert tudtam, ez még csak az eleje - , de végigcsinálom.

Edward most az ágyam mellett ült a földön.
- Bella… még nem késő. Még kivehetjük belőled.
Sosem hívta babának, vagy gyereknek, Ő mindig csak „izének”, „szörnynek” hívta, vagy nem is hívta semminek, csak egy dolog volt számára, ami kiszívja belőlem az életet.
- Nem. Nem! Ő az enyém! – és gyenge kezeimet a hasam köré vontam.
- Bella, megöl. Az csak egy szörny, érted? Csak egy szörny. Én csináltam… - hajtotta fejét a térdeire. – Bocsáss meg nekem ezért… ha tudtam volna… ha tudtam volna hogy ez lesz, soha nem engedtem volna, hogy mi ketten…
- Ez nem a Te hibád. Sőt, még csak nem is hiba. Ő a mi kicsikénk Edward. Szeretsd Őt, kérlek. Ő a mienk. – és kezemmel lenyúltam a kezéért, hogy a hasamra tegyem.
Már ezért a mozdulatért is iszonyú erőt kellett kifejtenem.
Mikor keze a dudorodó hasamat érintette, arcán undor jelent meg, és rögtön elhúzta.
- Szeressem? Ezt szeretni, ami elvesz Téged tőlem? Hogyan, Bella? Mégis hogyan tudnám szeretni? Ez egy gyilkos, amilyen én is vagyok. Meggyilkollak vele Téged.
Felállt, és távozott a szobából.
Én pedig sírni kezdtem azon, hogy változott az életem egy rémálommá pár nap alatt.

Sziasztok!

Sziasztok, sajnos megint egy rossz hírt kell közölnöm.
Nem lesz netem.
Ami azért lesz rossz, mert kevesebbet tudok majd frisselni, de majd megoldom valahogy.
Akik linkcserét, meg satöbbit kértek tőlem, azoknak üzenem, hogy majd válaszolok e-mailben, meg a többi levélre is.
Friss kb hetente lesz.
Annyi idő alatt simán tudtok hozzászólni a fejezetekhez, szóval azt kérném, hogy ezt a (mostmár)jó szokásotokat ne felejtsétek el:)
Remélem, hogy Francis és Evie továbbra is segíteni fog nekem a frissek blogra juttatásában, mint ahogy eddig is segítettek nekem ebben, ami Nagyon köszönök:)

Na, most hogy nem lesz netem, felrakom nektek azt a bizonyos "fordulópontot" a Mennyei szerelemből, vagyis a 19.fejezetet.

Jó olvasást hozzá:)

Puszi és ölelés, Doo

:)

A 15-ös kommihatár után kicsit továbbmennék...

20 MEGJEGYZÉST KÉREK A GyÖ 8.FEJEZETÉHEZ :P

Biztos vagyok benne hogy menni fog, bízok bennetek:) (L)

Puszi és ölelés: Doo

Gyilkos ösztönök - 8. fejezet

Szóval... összejött a 15 kommi, és ahogy ígértem, itt a jutalom érte.
Mégegyszer szeretném megköszönni azoknak akik írtak, el sem tudjátok hinni mennyit jelent a támogatásotok. Imádlak Titeket:)

Amit a fejezetről tudni kell, az az, hogy a felét suliba írtam meg, méghozzá töriórán. Egypár szó a töritanártól származik... szal... ez benne a furcsaság, de szerintem nem észrevehető, ezért is mondtam :D
Na, nem húzom tovább az időtöket, jó olvasást, puszik:)


8. Mindenre fény derül


/Edward szemszöge/





Tudja. Rájött hogy mi vagyok.
Ezt a barátnője fejéből olvastam ki, akinek az egyik vérfarkas mondta el.
Hülye korcsok! Nem tartják az egyezséget…

*

Hazafelé tartottam a forksi középiskolából, ami az utóbbi időben saját kis kínzóhelyemmé vált Bella vére miatt, mikor megláttam Őt, amint hazafelé tart… gyalog. Mi ütött ebbe a lányba?

Leengedtem az ablakot, és megszólítottam.
- Szia, elvihetlek? – villantottam rá féloldalas mosolyomat, amiről tudtam, hogy minden lánynak meglágyítja a szívét. Ezt a kedves kis mondatot Szerelmemtől hallottam még megismerkedésünk elején.
- Köszi, de közel lakok. – mondta, és már ment is volna tovább, ha nem szólok közbe.
- Tényleg? Én úgy tudtam, hogy a rendőrfőnők háza a város másik felében van.
- Nézd… tényleg így van, de nem akarlak fárasztani. Szia.
Elkezdett tovább sétálni, én meg kocsival utána.
- Szerinted felajánlottam volna ha fárasztanál? Ugyan Bella, nem akarom hogy fájjon a lábad. – megint mosoly.

Ez használt, és elégedetten sóhajtottam, mikor hallottam hogy a szíve dallama gyorsabb ütemre vált az én mosolyom hatására.
- Rendben. – fújta ki a levegőt.
Beszállt mellém, és a kocsit egyből elárasztotta édes vérének illata.
A torkom égett, kapart, és ennek hatására méreg gyűlt a számban, ami körbeölelte éles fogaimat is.
Erős volt ugyan, szenvedtem, de nem tudtam volna ártani neki.
Megkedveltem. Aranyos volt és őszinte. Reméltem hogy idővel összebarátkozunk… de beszélnem kellett vele a családom titkáról.
A lány fejében a menzán csak azt láttam, hogy elmondja Bellának a történetünket, de arról nem tudhattam, hogy Ő vajon ezt el is hitte neki.
Halogatni akartam a dolgot, húzni az időt tovább, és tovább, hogy több időt tölthessek vele azelőtt, hogy elmenekülne tőlem.
Ahogy ezt végiggondoltam, biztossá váltam abban, hogy nem hitte el a barátnője meséjét. Ha elhitte volna, most nem ülne velem egy kocsiban.
De amilyen mazochista voltam, mert kétségtelenül az voltam, mégis tudni akartam hogy mi játszódik a fejében. Hogy minek hisz, s minek nem… mégha ezzel a tettemmel egy jövőbeli igaz barátot veszítek is el.
- Bella… - szólítottam meg, ezzel megtörve a ránk ereszkedő csendet. – beszélnünk kéne néhány dologról. Velem, és a családommal kapcsolatban.
- Hallgatlak. – helyezkedett el úgy az ülésen, hogy felém fordítsa egész testét.
- A minap a barátnőd mondott Neked valamit… egy történetet… Rólunk. – néztem rá, mert vámpír-reflexeim miatt az útnak amúgy sem kellett túl sok figyelmet szentelnem.
Az arcán apró ráncok jelentek meg, és kicsit feszült lett a témától.
- I… igen… - akadozott a hangja. Aztán meg sóhajtott egy nagyot, és próbálta elrendezni a vonásait.
- Nézd Edward… - folytatta, immár magabiztos hangon. – tudok mindent, és elfogadom. Kicsit megrázott ugyan, hisz nem minden nap derül ki az ember osztálytársáról hogy egy… tudod, de kedvellek, és ez nem változtat a dolgokon.
Kicsit megrázta? Kicsit? És…és elfogad? Azt mondta kedvel. Ő engem. Egy szörnyeteget.
Majd meg kell kérdeznem Carlisle-t, hogy egy vámpír kaphat-e sokkot. Ugyanis megszólalni sem tudtam az engem ért meglepetéstől.
Annyival másra számítottam. Hogy majd könyörög hogy ne „egyem” meg… vagy valami effajta reakciót vártam, de ez…
- Edward? – hallottam meg a hangját. – Edward… minden oké? – kérdezgetett.
Hát én tiszta bolond vagyok.
Nem is tudom mióta bámultam szótlanul, rezzenéstelen arccal, de a hangja most kizökkentett elmélázásomból.
Hisz neki kéne így viselkednie, vagy ha nem is pont így, de ő produkálhatna most hasonló viselkedést.
- Minden oké, persze, csak nem erre számítottam. – erőltettem meg egy mosolyt. – Az hogy elfogadod ami vagyok… boldoggá tesz, de nem várhatom ezt el tőled. Bella… tudom nem úgy viselkedem, és még nem is nézek ki… szörnyetegnek. De az vagyok. És azt hogy megtudtad, nem így kéne viselned.
Kiabálnod kéne, vagy elájulnod, halálra rémülnöd, de nem elfogadnod. Ez nem normális… - most aztán mindent elmondtam amit gondoltam, szegény lány pedig azt sem tudja mit mondjon… úgy látom szomorú.

- Ezt szeretnéd? Hogy itt hagyjalak és soha többé ne szóljak hozzád? – hajtotta le szomorúan a fejét.
Leállítottam a kocsit, mivel a házukhoz értünk, és álla alá nyúltam hogy felemeljem a fejét.
- Bella… Te csodálatos lány vagy. Kedves vagy hozzám és a családomhoz akkor is, hogy tudod: vámpírok vagyunk. – most mondtam ki előtte ezt a szót először. – Ennél többet nem is kérhetnék. És a válaszom nem. Nem akarom hogy itt hagyj, és ne szólj többé hozzám. Csak ez lenne a normális reakció. De… úgy látszik hogy Te nem vagy normális. – nevettem fel, de rögtön el is komolyultam. – De ennek én nagyon örülök, Bella. Reméltem
hogy… hogy talán barátok lehetnénk.
- Az nagyon jó lenne – mosolygott rám.
Csak néztük egymást egy darabig. Most tűnt fel mennyire szépek és nagyok a csokibarna szemei. És ahogy néz velük, annyira aranyos. Olyan… igazán Bellás.
Elpirult, és másfelé nézett, hogy zavarát leplezze.
- Nekem most már mennem kell. – mondta.
- Persze, menj csak, holnap találkozunk.
Ő bólintott, és kiszállt a kocsiból. Én pedig rátettem hideg kezemet a kocsiajtón lévő kezére, és meglepettem vettem észre hogy nem húzza el.
- Bella! Köszönöm… - mondtam, mire rám mosolygott, és bement a házba.
Én pedig mosolyra húzott szájjal indítottam be a motort.

Jó hír :)

Jó hírem van Olvasók!:D

Azoknak, akik kommenteltek a fejezeteim alá, és azoknak, akik a chatbe írtak NAGYON-NAGYON KÖSZÖNÖM a véleményüket:)

Nekik köszönhetően rövid időn belül FEL FOG KERÜLNI A FRISS, ami méghozzá a Gyilkos ösztönök c. ficemből lesz a 8.fejezet.

MÁR CSUPÁN 2 VÉLEMÉNY KELL A FRISSHEZ, de biztos vagyok benne hogy rövid időn belül az is meglesz. :)

Mégegyszer KÖSZI a kommentelőknek, és ezúttal azoknak is, akik rendszeresen olvasnak (jelenleg 33-an).

Kérlek Titeket, hogy ha szeretitek olvasni a történeteimet, de még nem vagytok Rendszeres olvasóim, akkor kattoljatok a "Rendszeres olvasás" gombocskára oldalt, a képek alatt.
köszi:)


Puszillak Benneteket, Doo

FRISS

Hi!

Na már most: EZ LEHET HOGY ROSSZ HÍR LESZ NEKTEK!

Szóval, mint talán ti is sejthetitek, én elég sok fanfictiont szoktam olvasni, és irigykedve vettem észre, hogy míg nálam, itt a blogon nemigen szokás megjegyzéseket(hozzászólásokat) írni a történeteimhez, máshol olyan 150-200 megjegyzést írnak az olvasók. Énis szeretnék az olvasóimtól leveleket kapni. Nagyonis szeretnék! Legyen az dicséret, valamilyen kérdés, vagy okító kritika. Bármi. Én írok nektek még most felvételi időben is, és csak pár hozzászólást kérek cserébe.

Remélem szeretitek a történeteimet annyira, hogy írtok, mert sajnos ha nem, akkor friss se lesz.
Sajnálom,de így nemtudom eldönteni hogy tetszik-e nektek bármelyik történetem is.
Megértem én hogy nem akaródzik írni, mert az csak időt vesz el meg minden. Megértem, mert régen én sem szoktam sehova sem írni, csak olvasni, mert az a jó.
De azóta a pár hónap óta, mióta elkezdtem írni, felfogtam hogy milyen jó érzés az ilyen leveleket kapni( mégha keveset is az én esetemben).
Nem féloldalas hozzászólásokat kérek tőletek, mindössze 1-2 mondatot hogy tetszett-e, vagy ha esetleg van olyan ötleted, akkor nyugodtan írd le.
Csak ennyit kérek.

SZÓVAL FRISS CSAK AKKOR LESZ, HA A HSZ. HATÁR ELÉRI A 15-ÖT.(15,mert nemakarok rögtön lehetetlent kérni)

A FEJEZET ALATT LEHET MEGJEGYZÉST ÍRNI, VAGY AKINEK NEM KÜLDI EL A RENDSZER AZ ÜZENETÉT, AZ A CHATBE IS ÍRHAT.

A MEGJEGYZÉSEKET A KÉT UTOLSÓ FEJEZETHEZ KÉREM, AZAZ A gYILKOS ÖSZTÖNÖK 7. FEJEZETÉHEZ, VAGY A MENNYEI SZERELEM 18.FEJEZETÉHEZ.

Köszönöm:)

Szóval a friss felkerülésének ideje tőletek függ!!!

---

Doo88

A Twilight 15 percben

EZT NEM ÉN ÍRTAM!!!

A Merengőn találtam, ami egy fanfices oldal, elolvastam, és beleszerettem.
Megdicsérem azt aki irta, én végigröhögtem az egészet:D


Forks, Washington
(Bella Swan egy ügyetlen, könyvmoly-szerű tizenhét éves lány, aki Phoenixben élt, amíg az anyja hozzá nem ment egy fiatal baseballjátékoshoz, akit aztán mindenhová el akar kísérni, úgyhogy Bella végül úgy dönt, hogy elköltözik az esős semmi közepére az apjához, Charlie-hoz, aki rendőrfőnök Forksban, és akivel a filmben tök jól kijönnek, annak ellenére, hogy a könyvben Bella milyen passzív-agresszív és nyafogós a költözés miatt.)

BELLA: Jól megleszünk, kis kaktuszom. Jól megleszünk.
KIS CACTUS:...

Hé, itt jön Bella lepukkant tragacsa!

CHARLIE: Meglepetés! Megvettem neked a legjobb haverom lepukkant tragacsát!
BELLA: Hú, valamiért annyira imádom! Köszi, apu! Köszi, apu legjobb barátja Billy!
BILLY: Oh, és gondoltam, áthozom a fiamat, Jacobot is, még így a film elején, tudod, mielőtt találkozol FURCSA FIÚKKAL.
JACOB: APAAAAAA!

Forks Suli

(Bella suliba megy, és mindenki kapva kap az alkalmon, hogy körülrajongja az új csajt, mindenki „Mizu Arizonázik”, de mindannyian aranyosak egy bizonyos gyépés módon, és néhányan tényleg nem fehérek, már ha el tudod hinni.
ÚJ SZEREPLŐ(K)! Jessica, a kurvás; Angela, az édes; Eric, a hülye ázsiai, aki Bellával akar járni; Tyler, a hülye fekete, aki kocsit vezet (és szintén Bellával akar járni). Bellát eléggé lefoglalja a nagy figyelem, amit kap, de valahogy túlteszi magát rajta, és rögtön megjegyzi a neveket, ami érdekes... KI EZ, ÉS MIT TETT BELLA SWANNAL?!)

A végzet ebédlője

(Szóval Bella valóban barátokra talál, és ha panaszkodik is rájuk, legalább nem halljuk. És akkor végre lassan bevonulnak a Cullen „gyámgyerekek”, nem esznek és nem beszélnek, és totál egymással vannak összepározódva, és közben a nagyon-nagyon különleges Cullen ékszereket viselik. Nem csoda, hogy mindenki utálja őket a suliban.
ÚJ SZEREPLŐ(K)! Rosalie, a szőke picsa; Emmet, a laza faszi; Alice, aki pörög; Jasper, aki úgy néz, mint akinek valami baja van.)
(És akkor… belép… Edward.)

EDWARD: *Jaaaaaaames Deaaaaaaans*
MIKE: Szia Bella, akarod, hogy elkísérjelek bioszra?
BELLA: Bocsi, te is itt vagy?

Biológia óra

(Csak egy üres hely volt, találjátok ki, ki mellett. Edward ráadásul egy kitömött bagoly előtt ül, tehát úgy néz ki, mintha szárnyai lennének. Tudjátok. Mert egy cuki szívdöglesztő márványbőrű angyali Adonisz. Aztán megérzi Bella különleges illatát, befogja az orrát, és egész órán úgy néz ki, mint aki kidobja a taccsot.)

BELLA: Most... már nincs önbecsülésem.

Valahol, ami nem volt a könyvben

[Jé, rossz vámpírok és embert esznek.]

Charlie kedvenc kajáldája

(Bella kísérlete, hogy Edward hosszúra nyúlt, meglepően bunkó suliból való hiányzásán rágódjon, csúfos kudarcot vall, mivel a fél város feleleveníti a kedvenc Bella-emlékeit.)

VALAMI PASI: Nézd már, a kis Isabella Swan!
VALAMI PINCÉRNŐ: Itt a kaja, amit ötödikben úgy szerettél!
CHARLIE EGYIK FURCSA HAVERJA: HÉ, BELLA, EMLÉKSZEL, HOGY ÉN VOLTAM A TÉLAPÓ?
CHARLIE: Öhm, amikor négy éves volt?

Figyeld, ki tért vissza bioszra!

EDWARD: Hello. Kérlek… engedd meg, hogy… bemutatkozzam. Én vagyok... Edward Cullen.
BELLA: Hol voltál egész héten? És miért voltál olyan fasz?
EDWARD: El kellett… mennem. Valahova. De ennek semmi köze ahhoz, hogy ki akarlak nyírni.
BELLA: Lett kontaklencséd, amikor valahol voltál? Múlt héten feketék voltak a szemeid, ezen a héten meg olyanok, mintha olvadt arany keveredne topáz karamellel.
EDWARD: *bámul, megfordul, elmegy*
BELLA: MI A FENE BAJOD VAN?!

Forks Suli, parkoló

(Edward abszolút nem bámulja Bellát a jeges parkoló másik feléről, nem, miért is kérdezed, amikor HIRTELEN JÖN TYLER HALÁLKOCSIJA, ÚRISTEN, és pont Bella felé csúszik ki és egyszer csak Edward OTT TEREM és lehúzza Bellát és megállítja a száguldó kocsit a KEZÉVEL, ELKÁPRÁZTATVA Bellát.)
(Aztán átugrik egy kerítésen és elszalad. Király!)

St. Forkswhere Kórház

(A doktor elismeri, hogy Bella nagyon dögös...NEM!: fiatal. A pasasnak hátborzongatóan szőke haja van. És olvadt topáz karamella OH HÉÉÉ.)

BELLA: Tök jó, hogy Edward át tudta ugrani az egész parkolót, hogy megmentsen engem, nem igaz, Dr. Cullen?
CARLISLE: Tök jó, hogy beverted a fejed, és senki sem fog hinni neked, nem igaz, Bella?

(Olyan édesen mosolyog, amikor hazudik…)

(Szóval Bella kifelé a kórházból belefut Dr. Cullenbe, Edwardba és Rosalie-ba, akik egy nem-túl-titkos titkos megbeszélést tartanak.)

ROSALIE: Bazdmeg, Edward! Most megint el kell költöznünk!
CARLISLE: Ugyan, Rosalie, légy egy kicsit megértő!
(Edward megy, hogy elsimítsa a dolgokat Bellával, mert abban nagyon jó.)

EDWARD: Mi van? Végig tökre melletted voltam.
BELLA: NEM, NEM VOLTÁL, MERT SOSEM ÁLLSZ MELLÉM, SZÓVAL AKKOR ELMONDOD AZ IGAZAT, VAGY MI?
EDWARD: NEM, MERT… NEM!

Valami tanulmányi kirándulás

(Egy üvegházba, hogy tanuljanak a… komposztról? Hé, srácok, legközelebb jöhettek megnézni a szemetesemet!)

EDWARD: Hát… Azért jöttem, hogy elnézést kérjek, mert bunkó voltam, de nem a bunkóság miatt, hogy bunkó voltam azzal kapcsolatban, hogy nem vagyok bunkó, ami most vagyok.
BELLA: ...?
EDWARD: Végeredményben nem lehetünk barátok, KTHNXBAI.
BELLA: ...!

(Kint Bella megint odamegy Edwardhoz, amíg mindenki más felszáll a buszra. Jasper úgy néz ki, mint akinek valami baja van, Alice meg tök izgatott.)

ALICE: Szió, Bella! Azt akartam…
EDWARD: Pofa be, Alice!
BELLA: MÉRT NEM HAGYTAD, HOGY KILAPULJAK?
EDWARD: Komolyan azt hiszed, hogy bánom, hogy megmentettelek a Halálkocsitól? Hogy gondolhatsz ilyet? NEM, NEM JÖHETSZ A MI BUSZUNKKAL!
BELLA: MÉRT VAGY EKKORA BAROM?!

Epikus románc az ebédlőben

[Edward végül eljut oda, hogy beismeri, nem arról van szó, hogy nem akar Bella közelében lenni, hanem…)
EDWARD: Mi van, ha nem a szuperhős vagyok? Mi van, ha én vagyok a rosszfiú?
BELLA: Szexi.
EDWARD: *fejet vág*

Rock Me, Sexy Vampire

(időközben Pólótlan James és a két másik Rossz Vámpír feltűnik és Charlie furcsa haverja meghal. Tehát Jamesnek nincs pólója. Ez fontos. Mármint úgy értem, hogy úgy az életben általában.)

The Beach, La Push Reservation

(Angela és Bella összebújnak melegedni, amíg mindenki más jégszörfözni megy - vagy valami olyasmi.)

ANGELA: Én annyira Eric-kel akarok menni a bálra…
BELLA: Nem Bennel?
ANGELA: Bennel? Nem is jár Ben a suliba. Mindegy – ERIC. Vele akarok menni, de sosem fog elhívni…
BELLA: Akkor hívd el te! Te egy erős, független nő vagy. Bízz bennem, tudom, miről beszélek.
(Elnézést, tessék? Bella Swan éppen most hívta magát függetlennek? Ráadásul kapcsolatba lépett egy e világi lénnyel? Csodák mindig vannak.)

(Aztán jön Jacob a kis csapatával, akik valahogy úgy vannak, hogy: „Hoztatok Cullent? ŐK NEM JÖHETNEK IDE!”)

BELLA: Mi, mi van?
JACOB: Igen, vannak ezek a hülye sztorik, hogy a népem a farkasoktól származik, a Cullenék meg önmaguktól, és a miniszoknyás őseim fegyverszünetet kötöttek a Hidegekkel* a régi időkben - vagy a ’30as években, vagy valamikor -, és cserébe ők soha nem jöhetnek vissza a mi partunkra. Tehát ide.
BELLA: o_O

Casa de Swan

(Bella hazamegy, megnyitja a Google-t, és valami ilyet talál, hogy http://quileutilegendák.com/hidegek/vámpírok_uhh.html. Megoldja, hogy eljusson egy könyvesboltba Port Angeles-be, ami nagyon fontos, mert nyilván az Amazon nem szállít ki Forksba.)

BELLA: És ekkor álmodtam először Edward Cullenről, vagy inkább elképzeltem őt, ahogy a szobám sarkában bujkál, mint egy komplett pszichopata.

Valami ruhabolt Port Angeles-ben

[Angela és Jessica ruhát próbál, Bella az ablakban ül, és még csak nem is csinál úgy, mintha figyelne.]

JESSICA: Ez olyan… dögös… vagy csöcsös?
BELLA: Figyu, az igazat megvallva egyikőtök sem érdekel, szóval most elmegyek egy nagyon fontos könyvesboltba.

Port Angeles főutcája

(Miután megvette a „Minden, amit tudni akartál Quileute legendáiról, de nem akartad róla faggatni a vérfarkas gyereket” című könyvet, Bellának valahogy sikerül felkeltenie egy csavargókból álló banda érdeklődését egy kis turistavárosban, de HIRTELEN begördül Edward, megragadja Bellát, megrohamozza őket a Nagy Igazság Vámpírvolvójával, és a csavargók azt gondolják, hogy „BAKKER EZEK A SULIS SRÁCOK NAGYON KEMÉNYEK”.)

La Hipster Italia

EDWARD: ÚGY ÉRZEM, MEG KELL, HOGY VÉDJELEK.
BELLA: Szexi.
EDWARD: Szóval követtelek végig a városon, aztán elvesztettelek, aztán hallottam ezeket a rettenetes borzalmas megölünk-téged-gondolatokat…
BELLA: Várj, tessék?
EDWARD: ... Picsába.

(Edward bevallja, hogy gondolatolvasó, és csak Bellánál nem működik a dolog. Mindeközben próbál nem beszélni a vámpír-dologról, bár ez a könyvben nem jön össze neki.)

Várjunk csak, valami történik? Mi van?

BELLA: Várjunk csak, mi történik a rendőrségen?
EDWARD: Várjunk csak, mit csinál ott a nem-apám?
CARLISLE: Bella, annyira sajnálom… apád fura haverját megölte egy vadállat.
BELLA: Nem is tudtam, hogy azok is vannak a filmben!
CARLISLE [sokat sejtető nézés ]: Tudom. Nagyon ritkák Forksban.
EDWARD [gondolatot olvas ]: D:

Casa de Swan

(Bella hazamegy az apjával, nem Edwarddal, és elolvassa a könyvet, és kiderül, hogy a Hidegeket igazából valami olyan dolognak hívják, amiről soha életemben nem hallottam még, és hogy az egész világon mindenhol vannak, de leggyakrabban az esős semmi közepén, és felismerheted őket a gyorsaságukról, erejükről, hideg, fehér márványbőrükről és a karamella színű szemeikről, és arról, hogy képtelenek lányokkal beszélgetni.)

BELLA: OMFG.

Forks suli, másnap reggel

BELLA: Te. Én. Erdő. MOST.

Közelgő Leleplezések Erdeje

(Bella minden bizonyítékot Edward fejéhez vág. Nincs visszaút.)
EDWARD: MONDD KI, HOGY KI VAGYOK!
BELLA: EDWARD.
EDWARD: NEM, ÚGY EGYÉBKÉNT!
BELLA: SEGGFEJ.
EDWARD: NEM, AZON KÍVÜL.
BELLA: VÁMPÍR, OKÉ? VÁMPÍR!
EDWARD: FÉLSZ?
BELLA: NEM
EDWARD: Várjunk, mi van?

(Edward a karjánál fogva kirángatja Bellát a fák közül, aztán felszáguld vele a hegyre és beviharzik a napsütésbe, hogy megmutassa, micsoda szörny is ő, meg KELL hogy mutassa a LÉNYE BORZALMÁT, az ISZONYATOS TITKOT, a csengettyűk lágy hangja mellett.)

EDWARD: VÁMPÍR VAGYOK. HALLD, AHOGY RAGYOGOK.
BELLA: Oh, anyám, vagy 60 dollárt költöttem egy Sephora krémre, hogy így csillogjak! Mit használsz, Urban Decay-t?
EDWARD: NEM!
BELLA: Oh, szóval valami drogéria terméke?
EDWARD: EZ EGY GYILKOS BŐRE, BELLA!
BELLA: JÓ, TÖKMINDEGY. De a rúzs, az Cargo, ugye?
EDWARD: *ELFORDUL*

(Egy másik tisztáson Edward elkezd hisztizni, fákat meg mindenféléket dobálni, hogy miért nem érti meg, hogy ő a VILÁG LEGVESZÉLYESEBB RAGADOZÓJA - de Bellát nem érdekli, NEM ÉRDEKLIIII, és Edwardnak fel kell ugrania egy fára, hogy elmeneküljön előle, mert NEM VESZTHETI EL A KONTROLLT, SOHA NEM VESZTHETI EL A KONTROLLT, és ez NAGYON-NAGYON NEHÉZ, oké?
Erre Bella meg: „Tényleg? Milyen nehéz?” és felmászik utána a fára úgy, mint: „GYERÜNK, CSAJSZI, SZEREZZ BELŐLE EGY DARABOT!”. Aztán végül Edwardot térdre kényszeríti Bella illatának és idiotizmusának egyvelege, és meg kell tudnia, mire gondol Bella, Bella meg arra gondol, hogy „ARRA GONDOLOK, HOGY SZERETLEK!”)

EDWARD: És így szeretett bele az oroszlán a bárányba.
BELLA: Hülye bárány.
EDWARD: Beteg, mazochista oroszlán.

[Nem emlékszem, hogy mi van ez után, mert ennél a pontnál leestem a székről.]

Nagy Ragyogás Völgye

(És aztán lefekszenek a virágok közé a völgyben, lassan, gyengéden (Edwardnak ez a kedvenc völgye), és egymást nézik, nem érintik meg egymást, csendesen vitatkoznak, melyikük csinosabb.)

[Gratulálunk, Catherine Hardwicke: feltaláltad a szex nélküli szexjelenetet.]

Másnap reggel

(Másnap reggel Edward és Bella a Vámpírvolvóval begördülnek a suliba, és mindenki „OH, AZ A FURA CULLEN GYEREK VÉGÜL CSAK BECSAJOZOTT!”)

Chez Sparklepire

(Menjünk találkozni a családdal! Edward nem-apja Carsile és nem-anyja Esme és a „gyerekek” vidáman összegyűltek az egyébként nem használt konyhájukban, hogy olasz kaját csináljanak Bellának a Food Network segítségével.)

EMMETT: NÉZD, BELLA, CSINÁLTUNK NEKED KAJÁT!
(.. és jön Alice, „Bella jó az illatod, imádlak, most játszunk öltöztetőst?”; Jasper úgy néz ki, mint akinek valami baja van, és mindez az előtt, hogy kiderülne, hogy Bella már evett.)
ROSALIE [*EDÉNYTÖRŐ TOPORZÉKOLÁS *]: EGÉSZ NAP A FORRÓ TŰZHELY FELETT ROBOTOLTAM, SZÓVAL ÚGY MEGNÉZNÉM, AHOGY EZT A HÜLYE PICSA HÍZIK EGY KICSIT A KAJÁMTÓL! BAZD MEG! ÉS A BASSZA MEG AZ EMBERI CSAJOD ÉS A VOLVO IS, AMIN IDEJÖTTETEK!
EDWARD: Hát… most elmegyünk valahova máshova.

Edward szobája

BELLA: Nincs ágyad?
EDWARD: Nem, nincsen.
TWILIGHT FANS: OMG A KANAPÉJA NEM FEKETE ÉS BELLÁN NEM KÉK V-NYAKÚ FELSŐ VAN, ÉS…
HARRY POTTER FANS: *LÁNGSZÓRÓ*

(Ó, nézzétek! Edwardnak Debussy van a CD-lejátszójában! Bella szereti Debussy-t! Táncoljunk!)

BELLA: Öhh, nekem nem túl jók a koordinációs képességeim, és..
EDWARD:AZT MONDTAM, TÁNCOLJUNK!.

(És akkor Mr. Repülőmókus kiugrik az ablakon, és magával viszi Bellát a hátán, át a festői Északnyugaton.)

Emberek, akik nem Edward és Bella, dolgokat csinálnak

[Charlie kint van az erdőben egy adag vadászkutyával és a többi rendőrrel, mikor találnak egy nyomot és rájönnek, hogy az egy emberi nyom, ÚRISTEN.)

Bella szobája

(Bella anyja két percre felhagy azzal, hogy nagyzó kutyaként kövesse a férjét, és felhívja Bellát, hogy jó éjszakát kívánjon, és megkérdezi, hogy tetszik-e neki a piszkos, esős Forks, és… és igen? Ilyen is van? Biztosan fiú van a háttérben, mondj el neki mindent, cuki vagy okos vagy halhatatlan? VÁRATLAN EDWARD VÁRATLAN VISZLÁT MAMA MENNEM KELL.)

BELLA: Uh... hogy jöttél be?
EDWARD: Az ablakon keresztül. Sokszor csinálom. Beolajoztam, hogy ne nyikorogjon. Már két hónapja állok a szobád sarkában, nézem ahogy alszol, minden egyes este. Komolyan mondom, kellene ide egy hintaszék, tudod, gyorsan beleun az ember a bujkálásba.
BELLA: ...
EDWARD: Akkor megcsókolhatlak már?

(Edward úgy gondolja, hogy „Ne mozogj, tényleg, komolyan mondom, NE MOZOGJ!”, de miután orrot dörzsölnek vagy negyed óráig, Bella eléggé rámászik, és mi megláthatjuk, hogy pólóban és kisgatyában alszik. Edward ELVESZTI A KONTROLLT, ÓTEJÓÉG, de aztán visszacsapja magát a falhoz)

EDWARD: A HÁZASSÁG ELŐTTI KISGATYA NEM OKÉ!
BELLA: Házasság előtti ölelés?
EDWARD: ... Megfontolom.

(Szóval Bella ágyába fekszenek és átbeszélik az éjszakát a lány kedvenc színeiről, az első aranyhaláról, és hogy melyik Jonas Brothers taghoz illik a legjobban. Tökéletesen házasság előtti ölelkeznek. Hurrá, Edward!)

Casa de Swan

BELLA: Char--Apu, az új pasim átjött, és minden tisztelettel egy találkozót kér a ház urától, mielőtt elmegyünk baseballozni.
CHARLIE: *PUSKA*
BELLA: Apuuuu! A golyók nem ártanak neki!
CHARLIE: Mi?
BELLA: MENNEM KELL!

Vampire Baseball

[Nem, tényleg. TÉNYLEG.]

(Cullenék két csapatot alkotnak, mindenkin igazi baseballmez van, de mindenkié kék-fehér, ami elég… értelmetlen. Alice csinálja a szuper flamingó-rúgást mindig, amikor dob, egyszerűen mert tök szuper a csaj. Igazából az egész dolog tök szuper, valahogy úgy, hogy el-sem-hiszem-hogy-ezt-nézem.)

A rész, amikor jön a bonyodalom

(Begördülnek a Rossz Vámpírok: James, aki ejtette a nem-veszek-felsőt dolgot; Victoria, akinek fantasztikus a haja; és Laurent.)

CARLISLE: Hát… Srácok, ti eléggé megijesztitek az e világiakat, tudjátok?
LAURENT: Igen, bocsi. Baseball?

(Minden Cullen Bella elé gyűlik, és remélik, hogy a Rossz Vámpírok nem veszik őt észre. TÚL KÉSŐ.)

JAMES: HOZTÁL HARAPNIVALÓT.
EDWARD: *DRÁMAI PRÉRIFARKAS*
ROSSZ VÁMPÍROK: : [
CULLENÉK: >: [

(Aztán egymásnak feszülnek picit.)

LAURENT: Figyu, bírjátok az embereket, én nem ítélkezem. Menjünk, srácok.
JAMES: Egen. Jól hangzik. Most szépen elmegyünk. Tudjátok. Nem vadásszuk le a kis háziállatodat. Jó halhatatlanságot!
CULLENÉK: ...
ALICE: Pszichikailag érzékelem, hogy átbasznak.

Laurent beugrik a Chez Sparklepire-ba, hogy segítsen

LAURENT: Szóval ő egy vadász és nagyon jó és nem fog leállni amíg a csaj meg nem hal. Béke veletek!
CULLENS: D:

Egy nagyon dörzsölt terv

(Edward azt akarja, hogy Rosalie viselje Bella fölsőjét és hagyjon hamis nyomot az erdőben, hogy James azt kövesse. Rosalie, aki bevág egy késdobálós durcit, nem akarja megcsinálni.)
EMMETT: Babe, meg kell tenned!
ROSALIE: Nekem mi hasznom lesz belőle?
EMMETT: Mi lenne, ha nem vitatkoznátok az örökkévalóság hátralevő részében?
ROSALIE: *megteszi*

Casa de Swan

(Bellának be kell ugrania haza, hogy meggyőzze az apját /és Jamest, aki figyel/, hogy elmegy otthonról.)

BELLA: Nem akarom megbántani az apámat!
EDWARD: Muszáj lesz! Ez része a nagyon dörzsölt tervemnek!
BELLA: FORKS GÁZ, ÉS TE IS GÁZ VAGY, EZÉRT HAGYOTT EL ANYA!
EDWARD: Oké, basszameg.

Szerelmesek kétségbeesett búcsúja

EDWARD: Bella, te vagy az életem, szóval NE HALJ MEG, jó?

Valami hotel Phoenix-ben

(Alice gyors-rajzolja a látomásait, és Bella felismeri a helyet, ahol kiskorában balettozni tanult.)
(Mi van, Bella Adoraklutz Swan balettozott?)

JASPER: Ez nem túl.. lányos a fináléhoz?
ALICE: Nézd, csak azt mondom, amit fogok a drót másik végéről!
JASPER: *úgy néz ki, mint akinek valami baja van*
ALICE: Várjatok! Várjatok! Friss hírek! Pszichikailag érzem, hogy James átlát a dörzsölt tervünkön!

Valami erdő Északnyugaton

EDWARD: Telepatikusan érzékelem, hogy Alice pszichikailag érzékeli, hogy James átlát a dörzsölt tervünkön!

A hotel Phoenix-ben

JASPER: Hé, érzékeled pszichikailag, hogy Bella elhagyja a hotelt? Mondjuk mert James felhívta, és azt mondta, hogy fogva tartja az anyját? És hogy megöl mindannyiunkat, ha nem lép le csendben?
ALICE: Nem, miért?
JASPER: *úgy néz ki, mint akinek valami baja van*

A DOOM balett terme

(James elcsalta Bellát a védelmezőitől egy felvétellel az anyja hangjáról– Bella anyja nem is abban az országrészben van. Dörzsölt terv. Azért választotta a tükrökkel teli balett termet, mert jó viszonyokat szeretett volna a videóhoz, amit Bella halála után Edwardnak akart küldeni. De minden oké, még egy ideig csak ül ott és előadja a monológját, Edward oda fog érni mielőtt bármi komoly történik Bellával, érted?)

JAMES: *FIBULA TWIGSNAP*

BELLA: MÁR NEM TETSZIK EZ A FILM!

(James körbedobálja Bellát, egy nagy darab tükör a lány lábába áll, mindenhol vérzik, James megharapja a kezét, ami azt jelenti, hogy a méreg végigterjed a testében, és így vagy meghal, vagy vámpír lesz, gondolom, aztán VÁRATLAN, EDWARD, VÁRATLAN! KÖSZI, HOGY CSATLAKOZOL HOZZÁNK, FICSÚR! Szóval a fiúk körbedobálják egymást a teremben és nagyon melodramatikus beszélgetést folytatnak, van egy kis harc a levegőben, ÉS AKKOR megjön a többi Cullen hogy szétrúgják James seggét, és ABSZOLÚT NEM VALAMI KOREOGRÁFIA SZERINT MOZOGNAK. :P)

(Végül Edward torkon ragadja Jamest, LETÉPI ÉS KIKÖPI, BAKKER, már majdnem a másvilágra küldi, amikor…)

CARLISLE: Ne, Edward! Te jobb vagy ennél!
EDWARD: Igazad van, Carlisle, én--
CARLISLE: De a nem-testvéreid nem azok. Csináljátok, srácok!
(Jasper és Emmett csinálnak egy tüzet a padlón, aztán Alice ráugrik James arcára, és lecsavarja a fejét mint egy kupakot. Mert ő tök szuper.)

BELLA: OH, EZ BAROMIRA FÁJ, OMG!
(A fiúk darabokra tépik Jamest, körbetáncolnak és tábortűz-dalokat énekelnek, mire Alice visszajön.)
ALICE [körbekínál egy zacskót]: Mályvacukrot? A kolbász még nem sült meg.
CARLISLE: Alice! Segíts feltenni az érszorítót!
ALICE: Nem hiszem, hogy segítene. Szerintem… megharapta meg ilyenek.

BELLA: NARRRRRRGHHHH!
EDWARD: NEM!
CARLISLE: Valószínűleg kellene tenni valamit ez ellen.

BELLA: RRRRRRRGHGHGHGHGHHHHH!
ALICE [ rágás közben]: Szerintem csak hagyjuk, hadd legyen vámpír.
EDWARD: NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!

CARLISLE: Hát, szerintem van valami, amit tehetnénk, hogy kiszedjük onnan az égető vámpírmérget. Úgy értem, végül is…
BELLA: ASDLKFJSDLKFJASDLKFJKJKJG;;;;
CARLISLE: De ez azt fogja jelenteni… neked meg kell..
EDWARD: NEM!
CARLISLE: folyamatos szívást.
EDWARD: DE OLYAN NEHÉZ!

Bella élete, a szeme előtt peregve

BELLA: Szóval… aztán meghaltam. De vámpír metafóra-szextől haltam meg, szóval elég király volt.

Fedőtörtének Emlékkórház, Phoenix

BELLA: Mi… mi történt?
BELLA ANYJA: Hát, elrohantál otthonról, aztán a kedves Cullen család utánad ment, de leestél egy lépcsőn, és két emeletet gurultál. Aztán át egy ablakon. Azt, hogy a zongora és az üllő hogy estek rád utána, nem tudom. De figyelj! Az a csini Cullen fiú végig itt volt, és nézte, ahogy alszol!
BELLA: Aha… szokta.

(Bella anyja kimegy, hogy írjon még pár üzenetet az új férjének.)

BELLA: Edward! Megmentetted az életem! Kemény voltál, és megcsináltad!
EDWARD: Miután majdnem megöltelek! Bella, mi nem lehetünk együtt – ha nem én akarom kiszívni a frézia illatú, finom véred, akkor valaki más lesz az,…

BELLA: NEM! NEM! NEM, NEM, NEM, NE MONDJ ILYEN DOLGOKAT, SOHA NEM HAGYHATSZ EL, ÉS MI SOHA SEM VÁLHATUNK EL, ISTENEM, SEGÍTS, HA TE AZT MONDOD, HOGY MIATTAM HAGYSZ EL, ÉS AZTÁN ELTŰNSZ DÉL-AMERIKÁBA, AKKOR ESKÜSZÖM, HOGY LEHAJTOK EGY SZIKLÁRÓL EGY VÉRFARKAS MOTORJÁN, ÉS…

EDWARD: OKÉ, OKÉ, NEM HAGYLAK EL, ÚR ISTEN!

A bál estéje, Casa de Swan

EDWARD: Szóval… Bellára várok. Az apjával. Aki azt hiszi, miattam ment el otthonról. Kínos
CHARLIE: AKARSZ SEGÍTENI KIFÉNYESÍTENI A PUSKÁMAT?
EDWARD: NEM, KÖSZI…

A bál, ahol... James Bond-dal szól?!

JACOB: Szia Bella! Öhm.. szóval… apám lefizetett, hogy rontsam el a bált azzal, hogy megmondom neked, hogy ne járj Edwarddal. Figyelj, én elvileg a második könyvig nem tudom, hogy mi van, nem tudom, mit mondhatnék még.
EDWARD: *KÖZELGŐ LOVAGI TORNA*
JACOB: *FARKASSZERŰ POFAVÁGÁS*
BELLA: Figyeljetek, ha akármelyikőtök megjelöl mint területét, amíg Alice ruháját viselem, ki fog nyírni mindkettőtöket.

(Szóval Edward bekíséri Bellát pár percre, hogy nézzék az ostoba kölyköket, akik játékokat játszanak, és istentelen rockzenére táncolnak, és így szórakoznak.)

EDWARD: Um...
BELLA: ... Ew.
EDWARD: TUDOM!

Some Quaint Gazebo

(A többi lassúzó pár elhúzza a csíkot mert érzik, hogy valami komoly dráma jön.)

BELLA: HÉ, HÉ, NEM VÁLHATNÉK MOST VÁMPÍRRÁ?
EDWARD: Nem!
BELLA: És most?
EDWARD: Nem!
BELLA: ÉS MOST?
EDWARD: NEM!
BELLA: *duzzog*

EDWARD: Bella, egy hosszú, boldog élet mellettem nem lenne elég?
BELLA: NEM, HA MEG KEL ÖREGEDNEEEEEEEM!
EDWARD: Mi van, ha hozzájárulok egy gyorsan fejlődő félvámpír mutánsgyerekhez?
BELLA: ... Végül is lehet róla szó.
EDWARD: Remek.


BELLA: NA, MOST MÁR SZEXELHETÜNK?!
EDWARD: NEM!


vége


A New Moon 15 percben: http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=64801

Képek

Kristen képek








Robert képek







Kristen and Rob képek








Twilight cast

Gyilkos ösztönök - 7. fejezet

Na, meghoztam a 7. fejezetet.
Azt mondtam hétfőig felrakom, remélem örültök hogy nem az utolsó pillanatban kerül fel. :)

Ezt a fejezetet Ancsinak ajánlom. Boldog Szülinapot Ancsim! :)



7. Suli


/Bella szemszöge/




Másnap a telefonom ébresztőjére ébredtem, ami most mintha még hangosabb és idegesítőbb lett volna.
Szó mi szó, nem sokat aludtam az éjjel.

Kelletlenül kikászálódtam az ágyamból, és elmentem zuhanyozni.
Sokáig folyattam magamra a hidegvizet, ami kicsit felébresztett álmatlanságomból.
Megtörölköztem, és visszabattyogtam a szobámba.
Magamrakaptam egy farmert meg egy fekete pulcsit, és lementem reggelizni.
Miközben a müzlimet ettem, nem tudtam elterelni a figyelmem Cullenékről.
Most, hogy tudtam mik ők valójában, nem kéne félnem vagy valami?
Ez lenne az ésszerű, gondolom én. De mégsem éreztem semmi ilyet. Kedveltem őket. Leginkább Edwardot.

Dudáltak, én pedig gyorsan felkeltem a székről, utána pedig a kabátom és a táskám társaságában barátnőmhöz siettem.
Franc még tegnap megígérte hogy bevisz a suliba.
- Jó reggelt! – köszönt rám, mikor beszálltam mellé.
- Neked is.
- Úgy látom valaki bal lábbal kelt fel… - majd beindította a kocsit.
- Csak nem aludtam túl sokat az éjjel, ennyi.
Gondolom megértette hogy most nincs nagyon sok kedvem a társalgásra, ezért az út további 15 percében csendben maradt. Én pedig átadhattam magam gondolataimnak.

Az első óra unalmasan telt. Igazából azt sem tudom miről volt szó, nem igazán figyeltem a tanárra. De szerencsére nem szólított fel.

Most angolon ültem, és már az elején elvesztettem a fonalat. Valami regényről tanultunk, azt hiszem.
10 perc volt hátra az órából, mikor a mellettem ülő Francis egy összehajtott füzetlapot csúsztatott a tolltartóm elé, hogy a tanár ne lássa.
Jacobbal holnapra tervezünk egy kis kiruccanást Port Angelesbe. Jön pár haverja is, gyere el. :) – állt a papíron.
Hát most erre mit írhatnék? Nem akarom megbántani Francist azzal hogy nem megyek el vele, mert tudom hogy szeretné, de ebben az idegállapotban nem biztos hogy hasznára válnék a jókedvének.
Oké, majd még átgondolom, jó? – firkantottam le a szavakat, majd átcsúsztattam barátnőm elé.
Abban a pillanatban kicsengettek, én pedig görcsösen gondoltam a következő órámra. Biológia…

Felkaptam a táskám, és elindultam a 104-es terem felé.
Mikor megláttam őt, ahogy kitekeredett nyakkal bámul kifelé az ablakon, a szívem gyorsabban kezdett el verni.
Mintha meghallotta volna, egyenesen rám nézett, majd elmosolyodott, és a kezével intett, hogy üljek mellé.
Kissé habozva bár, de elindultam a padunk felé.

- Szia. – nézett fel rám mosollyal az arcán.
Egy embernek sincs ilyen tökéletes arca. De… ő nem ember. – emlékeztettem magamat.
- Heló Edward. – ültem le mellé.
- Hogy vagy? – fordult felém. Az asztalon könyökölt, és kézfejével a fejét támasztotta. Annyira helyes volt…
Nem! Nem szabad erre gondoltam, ő egy vámpír, az istenért. És amúgy is… van barátnője.
Igazából egy cseppet sem érdekelt hogy ő egy „szörnyeteg”, mert nem is tudtam úgy gondolni rá, mint egy gonosz lényre.
És azon meg, hogy jobban bosszantott hogy foglalt, még el is mosolyogtam magam.
- Kicsit álmosan de jól. Köszi. És te?
- Csodásan.
Bejött a tanár, Edward visszafordult a könyveihez, én pedig fegyelmeztem magam, hogy a tanárra figyeljek, ne pedig rá.
Az óra utolsó felében kísérleteztünk, ezért a könyvemet a padba tettem, hogy ne legyen útban. A kísérlet megfigyeléseit pedig írni kezdtem a füzetembe.
Edward nagyon okos volt. Majdnem az egészet ő csinálta.

A menzán ültem Francissel és pár barátjával, mikor eszembejutott hogy a könyvemet a padban hagytam.
Épp felállni készültem, mikor Edwarddal találtam szembe magam, kezébe a könyvemmel.
- Ezt azt hiszem elhagytad. – nyújtotta felém.
- Igen… - vettem el tőle. – Köszi hogy idehoztad. – mosolyogtam rá.
- Semmiség. – mondta. De nem rám nézett, hanem a barátnőmre, Francisre, aki szintén őt bámulta.

Aztán Edward arca meghökkenté vált. Idegesen kapkodta pillantását Franc és köztem.
Nem értettem semmit. Ennek meg mi baja van?
Vagy… rájött hogy tudom? De hát miből?
- Edward? – szóltam neki.
- Most mennem kell. – mondta, és mire észbekaptam, már félúton volt az ő asztaluk felé.


A menzán további menzán töltött időmet gondolkodással töltöttem. Úgy mint az eddigi napom kábé kétharmadát.
Gondolataim tárgya természetesen Edward Cullen volt. Ki más?
Sokszor néztem az asztaluk felé. Párszor elkaptam a pillantását, ami még mindig ideges volt, valamikor pedig csak azt láttam, hogy a testvéreivel beszél.
De olyan gyorsan mozgott mindegyiküknek a szája, hogy esélyem se lett volna kitalálni miről folyik a társalgás.

Amikor vége lett az óráimnak, kimentem a parkolóba, de Francist sehol sem láttam.
Éreztem hogy a mobilom rezeg a zsebemben.
Egy sms-em jött.
Bocsi, de nem tudlak hazavinni, mert előbb el kellett mennem. Kérd meg Edwardot vagy Alice-t, biztos hazavisznek. Mégegyszer bocs. – Francis.
Hát ez szuper. Komolyan mondom…
Mérgelődtem egy sort, aztán elindultam haza. Gyalog.
Épp kiértem a suli parkolójából, mikor egy kocsi lefékezett mellettem. Egy ezüst Volvo.
- Elvigyelek? – hajolt ki a vezető felőli ablakból Edward.
Nagyszerű…

Mennyei szerelem-18.fejezet

- Mi? – teljesen ledöbbentem a szavain. Ő tényleg azt hiszi hogy szüzen akarok „meghalni”?
- Nem, nem és nem! Én még emberként akarom! – fakadtam ki hangosan. Nem érdekelt hogy az egész ház hallja, és az sem nagyon izgatott, hogy Emmett majd ezzel fog piszkálni.
- Szerelmem… - kezdte, de nem hagytam hogy befejezze.
- Ne Szerelmemezz most nekem Edward! Ez komoly. Ebből nem engedek. – mondtam neki teljesen komoly hangon, a szemébe nézve, az arcától úgy nyolc centire.
Az arca hirtelen szomorú lett, a szemöldökei majdnem összeértek a homlokán, és a földet kezdte bámulni. – Bánthatlak… - nyögte elkínzott hangon.
- Nem Edward, nézz rám! – és felemeltem a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni. – Tudom hogy nem fogsz bántani. Nem tennéd meg. Én bízok benned. – mondtam halkan.
Ebben az egyben tényleg biztos voltam. Sosem tudna ártani nekem. Már megtehette volna ezer meg ezer alkalommal, de nem tette. Ellenállt a kísértésnek. Miért épp most gondolná meg magát?
Oké, tudom és, ez más lesz, ilyenkor az ember nem nagyon tudja szabályozni az érzéseit, a vágyit, de – magam sem tudom mért – nem tudtam elképzelni hogy bántson engem.

De Ő csak lemondóan rázta a fejét. Nem bízott magában.
- Kérlek Edward, kérlek. – néztem rá könyörgően.
Felnézett rám, és nagyot sóhajtott. – De ha bántanálak, ha fájdalmat okoznék neked, rögtön szólnod kell, érted? Ígérd meg nekem hogy nem hagyod hogy bántsalak. – Fogta kezeibe az arcom.

Igen mondott? Most tényleg igent mondott?

- Jaj Edward, ígérem. Ígérem. – fontam nyaka köré a karjaimat, és megcsókoltam Őt.
Egy igazi, érzelmes csók volt ez. És meglepően hosszú ideig tartott. Pedig azt hittem, hamar eltol majd magától, mint általában.
Az egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikat pedig a mellkasára helyeztem, Ő pedig szorosan ölelt magához. De sajnos mind mindennek, ennek a csóknak is vége szakadt, én pedig mosolyogva pusziltam végig az arcát, és a nyakát. – Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

- Szeretlek, bármit megtennék érted. – megfogta a karom, és a csuklómat maga elé fordította, majd megcsókolta. Épp ott, ahol az ér lüktetett. Utána pedig magához húzott, és a fülembe suttogott: - Szólnod kell… - értettem mire céloz. A szívem majd kiugrott a helyéről, beleborzongtam, ahogy hideg lehelete a fülemet súrolja.

Megcsókolta a nyakamat, majd a kulcscsontomat. Én pedig hátradöntöttem a fejem, hogy jobban hozzáférjen. Eszméletlenül jó érzés volt.
A nyakamat csókolva jutott egészen a számig, majd forró csókban forrtunk össze.
Először csak az alsó, és felső ajkamat kényeztette, és én is az övét, majd nagyon óvatosan bedugta a nyelvét a számba, és érzékien simogatta a nyelvem.
Ilyet még sosem csinált. Persze az én nyelvemmel nem engedte volna ugyanezt, mert félt, hogy éles fogaival megsebezne. Mondjuk én azt sem bántam volna…

Teljesen elvesztem a csókjában. Olyan új volt még, és annyira de annyira jól csinálta.
Kívántam Őt, úgy, még mint talán soha.

Ajkaink elváltak, én pedig megfogtam a pólója szegélyét, és lehúztam róla.
Szemem meint megakadt izmos, kemény és hófehér mellkasán. Gyönyörű volt.

Mire észbekaptam, már csak a melltartó volt rajtam felül. Vámpírgyorsaság…
De most nem is bántam, hisz legalább minél előbb átélhetem azt, amire már majd’ 1 éve várok.

Szorosan magához ölelt, és éreztem hideg érintését a hátamon. Én a nyakába kapaszkodva csókoltam a nyakát, és itt-ott fogaim közé vettem a bőrt, és megszívtam.
Ez tetszett neki, mert minden ilyen alkalommal felnyögött, vagy belesóhajtott édes csókunkba.

Felkapott, és az ágyhoz vitt. Lefektetett rá, és máris felettem volt. De ekkor már se rajta, sem pedig rajtam nem volt nadrág, és én combomon éreztem férfiasságát.
Lábaimat összekulcsoltam dereka körül, és ahhoz a bizonyos pontjához nyomtam az enyémet. Érezni akartam Őt.
A lábaim között egy ponton szűnni nem akaró „vendégfogadó” érzést éreztem. Eszeveszettül kívántam Őt, de Edward még húzta az időt.

A két mellem között csókolt, közben pedig a lábaimat simogatta.
Két karjával a hátam mögé nyúlt. Amikor észbekaptam miért is teszi, felemeltem a hátam, hogy hozzáférhessen.
A melltartóm a lámpáján landolt.

Felülkerekedtem, és így Edward került alulra. Természetesen bármikor visszalendülhetett volna eredeti állapotába, alig fél másodperc alatt, de nem tette.

Kát lában szét vetettem a csipője fölött, így pontosan Szerelmem legérzékenyebb, és eme pillanatban legkeményebb pontjára ültem. Ő erre felmorgott. Nem állati morgás volt ez, ínkább olyan érzéki és férfias. Már magára a hangjára meglódult a szívem, hogy utána kettős ütemmel verjen tovább. Ilyet is csak Ő tudott velem művelni.

Végigcsókoltam mellkasát, hasát, és lehúztam róla az alsónadrágot.
- Ahh. – nyögtem fel mikor megláttam Edward meredő férfiasságát.
Egy kis elégedettség öntött el, hogy mindez az én hatásomra történik vele.

Felhúzott magához, megcsókolt, de pillanatok alatt ajkaink elváltak, és ismét én voltam alul.

Lehúzta a bugyimat, és végigcsókolta combjaim belső felét, és mikor ajka az én legérkékenyebb pontomat érintette, felnyögtem. Vágyakozóan, és elkínzottam.

A lábaim közti lüktetés csaknem múlt, és ez még kibírhatatlanná tette. Ez a gyengédség… persze csodálatos érzés volt, de én most valami egészen másra vágytam.
- Gyere! – suttogtam, és felhúztam magamhoz.

Szétvetettem a lábaimat, hogy könnyebbé tegyem a dolgát, átkulcsoltam velük csípőjét.
Ő hirtelen, de mégis óvatosan belém atolt, és lassan elkezdett bennem mozogni.

A lüktetést egy pillanatra éles fájdalom váltotta fel, mire Ő felmorgott.
A vérem…

Felnéztem rá, és az én aranybarna szemű, gyengéd és szerető vámpírom helyett egy feketeszemű, és vad morgást hallató vámpír feküdt felettem.
Láttam, ahogy orrlyukai kitágulnak, és mélyet szippant a véremmel fertőzött levegőből.

Megijedtem. Most az egyszer életemben tényleg féltem tőle.
- Edward, nyugalom… Edward, szeretlek. – simogattam meg finoman a felkarját, és vigig a szemébe néztem.
Mintha kicsit megnyugodott volna, és mintha már a szemei sem lettek volna olyan reménytelenül éjfeketék, de nem lehettem biztos benne.
- Edward? – a hangom elvékonyodott a félelemtől, vagy inkább a szomorúságtól?
Szomorú voltam, amiért most mégis az ő teóriája válik valóra. És féltem, mert mi lesz, ha tényleg megöl? Ha végez velem, és emiatt egész életében gyötörni fogja a bűntudat. Ezt nem hagyhattam. Ő volt az életem. Az nem számít ha az enyémnek vége lesz, én megkaptam mindent amire vágytam. Sőt, még többet is. Itt volt velem. Szeretett.

- Bella… - nyögött fel.
- Edward, Edward szeretlek. – ha megöl, ha nem, ezt tudnia kellett. Úgysem tudom elégszer mondani neki, ahogy megérdemelné.
Finoman megpusziltam a karját, és mikor felnéztem, újra az általam oly nagyon imádott férfi nézett le rám.

- Bella, én… annyira sajnálom. Mondtam hogy ez lesz. Nem szabadott volna…

És már ment is volna, ha nem fogom meg az arcát, és mondom azt neki, hogy minden rendben, nem történt semmi, nem bántott.

- Edward, én szeretlek, és nem haragszok rád. Nem tettél semmit. Gyere, kérlek. – húztam még jobban magamra.

- Bella Swan, te vagy a legcsodásabb lány az egész Földön. Te vagy a mindenem. – temette arcát a nyakhajlatomba.

- Én is nagyon szeretlek. – mosolyogtam fel rá. – Gyere. – mondtam.

Lassan újra elkezdett mozogni bennem, és én valami leírhatatlan gyönyört éreztem akkor.
Gyorsított a tempóján, és közben hol a számat, hol a nyakamat, hol a mellemet csókolta.
Tökéletes volt minden.
Nem hittem, hogy lehet ennél csodásabb, de mikor egy utolsót lökött magán, mindketten felnyögtünk, és egyszerre léptük át a gyönyör kapuját…





HÁT IGEN... REMÉLEM TETSZIK :p
BÁR TUDOK EGYKÉT EMBERT AKINEK BIZTOSAN.
KÜLÖN KÉRÉSRE PRÓBÁLTAM "RÉSZLETESEN" :D UGYE...?XD

REMÉLEM, HOGY IS MONDTAD... "BIZSERGETŐ" XD

KÉREK SZÉPEN SOK-SOK KOMMIT:)
PUSZIII

Szereplőváltozás?

Szia Mindenki!

Gondolom, a címre felfigyeltetek.
És nem, nem kell megijedni, nem Edwardról van szó.
Szexi főhősünk marad, aki. :)

Én a Gyilkos ösztönökből megismert Adriana Kaye-t szeretném megváltoztatni.
Nem a jellemet, hanem a képét, ami eddig a chat alatt volt látható.

Nem tudjátok, de egyik kedvenc sorozatom a 90210 (amiben Kellan Lutz(Emmett) is játszik egyébként), és Dana a sorozatban játszó Adriana-ról kapta a nevét, aki a kedvencem.
Csakis azért nem az ő képét akartam Dana karakteréhez, mert neki már megálmodtam a szőke hajat, és ebből nem engedek! :)

De valahogy máig nem sikerült megbékélnem a chat alatti lány fotójával...
Ezért gondoltam ki azt, hogy ha nektek is megfelel, akkor lecserélhetjük a sorozatbeli Adriana képére a mostanit.

Ő a 90210-ből ismrert Adriana

Csak szőkén kéne elképzelni.


A második lehetőség, ami felmerült bennem, az lenne, hogy mikor nézegettem egy oldalt, aminek a témája a 90210, egy másik szereplőről is olvastam. Analynne Mccord, azaz Naomi. Na, az ő kis profiljában az volt, hogy imádja a New Moon-t, odáig van érte. Hát ezért már nagyon szeretjük őt:D meg még úgy ráadásnak volt ott egy szerkesztett kép, amin Robert Pattinsonnal volt.
Szerintem nagyon jól mutatnak együtt, és amiért ennyire szereti a NM-t, gondoltam, megérdemli hogy benne legyen valami Twilight-tal kapcsolatosban, az én ficemben.

Szóval választhattok. Ő, vagy Adriana.
Íme, itt van Analynne képe.




A harmadik eshetőség pedig az, hogy megszavazzátok, hogy hagyjam a fenébe ezt a szereplőváltást, és maradjon meg az eredeti Dana Kaye, ahogy már megszoktátok. És én majd próbálok vele megbékélni.

Rajtatok múlik...

FENT, JOBBOLDALT TUDTOK SZAVAZNI!

Puszilok mindenkit, Doo