Pink Magic ajánló

Sziasztok!
Nemrég nyílt az új oldalam, a www.pinkmagicdoo88.blogspot.com
Pink Magic, azaz Rózsaszín mágia címmel.
A történet egy kamaszlányról, Camil Andersonról szól, és az ő cseppet sem átlagos életéről.
Camil megformálója (karaktere) Sophia Bush, aki a Tuti gimi (One Tree Hill) című sorozatban vált ismertté (Ő játszotta Brooke-ot).
A többi szereplő: Kenny Anderson – Chace Crawford
Liam Reynolds -
Britney - Hayden Penettiere
Nicky - Anne Hathaway
Leila - Emma Roberts
Christy Durst - Candice Accola
A sztori: Camil és bátyja, Kenny hatalmas titkot rejteget: a két testvér boszorkány.
New York szívéből Brooklynba költöztek, és ezt Camil nagyon nehezen fogadta.
A lánynak ott kellett hagyni a régi suliját, a legjobb barátnőjét, Hannah-t, és az egész életét.
Első nap az új suliban megismerkedik az iskola legmenőbb srácával, Liammel, és a fiú meghívja egy partiba. Itt kezdődik az ő kapcsolatuk…
Camil új barátnőket talál, mindennap ír a naplójába, a titkát továbbra is őriznie kell.
Úgy látszik, minden marad a régi kerékvágásba, mindaddig, amíg ki nem derülnek a hazugságok, a rejtegetni való dolgok, és Liam igazi személye…

Rövid kis részletek az eddig megírt fejezetekből:

1.fejezet:

„…Elkezdte egyenként kirakosgatni a dolgokat az elsőszámú, „KONYHA” feliratú dobozból.
- Óóó… ha ilyen csigatempóban akarsz pakolni, mégis hogy lennénk kész két óra alatt? – fújtattam, mintha komplett idiótának nézném. – Figyelj, és tanulj – mondtam kihívóan, és még kacsintottam is egyet a hatás kedvéért.
Felemeltem a kezem, és a doboz felé intettem. Egyből átjárt a már jól megszokott, furcsa bizsergés. A kettesszámú doboz kinyílt, és a dolgok elkezdtek repülni, át a nappalin, a konyhaszekrény felé.
- Így ni. – poroltam le a kezem, mintha nagy munka után lennék.
Kenny felnevetett, és folytatta a játékot…”


2.fejezet:

„…Felkaptam az ágyamról egy szív alakú kispárnát, kényelembe helyeztem magam a párkányomon, és elkezdtem írni.

Kedves Naplóm!

A mai nap meglepően jól alakult.
Azt hittem, sokkal rosszabb lesz, de Kenny segített, mint mindig.
Nem tudom mi lenne velem nélküle, azt hiszem, őt szeretem a legeslegjobban az egész világon.
Csak ő ért meg engem igazán, hisz ő is az, ami én vagyok. Boszorkány.

Viszont még a költözésnél is jobban félek az új sulitól.
Holnap lesz az első napom a Brooklyni High School-ban, és meg kell mondjam, nagyon parázok az egész dologtól. Na de, mitől nem?
Félév van, és tuti hogy itt mindenki ismer mindenkit. Én leszek az új lány, Ken meg az új fiú. Szuper.
Remélem, azért majd néhány csaj lesz olyan bátor, hogy szóba álljon velem. Bár az én szerencsémmel nem valószínű.
Az emberek nem szeretik a másságot. Azokat, akik „mások”, mint ők maguk, nem szívesen fogadják be.
És én nagyon más vagyok.

Félek a holnaptól, de azért remélem hogy tudok aludni, mert irtó álmos vagyok…”


3.fejezet:

„…Ahogy végignéztem a sorokon, megakadt a szemem valamin.
Vagy inkább valakin.
A srác a leghátsó sorban ült, és a padjából kifordulva beszélgetett a többi fiúval.
Szőkésbarna haja összekuszálva, vastag, érzéki ajka mosolyra húzódva.
Életemben nem láttam még ilyen helyes pasit…
Fekete kapucnis pulcsi volt rajta, és sötét farmer.
Csak álltam ott, rózsaszín válltáskám pántját szorongatva, és bámultam őt. Egyszerűen nem tudtam elszakítani a tekintetem róla…”


4.fejezet:

„… - Jobb, ha befejezed… - mondtam, de már éreztem is, hogy ég a szemem, és látásom elhomályosul. Késő volt.
A Christy padján lévő füzet kigyulladt, mire ő és a padtársa jajveszékelve felugrott a padból, a többiek meg sikongattak.
- Tűz van! Tűz van! – sipákolt egy lány a terem elejében.
Lenyugtattam magam, és a tűz elaludt. Hoppá, tényleg nem volt szándékos.
Még szerencse, hogy a tűzjelzőt nem sikerült beindítanom. Ha ennyire nem tudok uralkodni az érzelmeimen, talán jobb, ha nem megyek emberek közé.
- Ez meg hogy… hisz nem is oltottuk el… - ámuldozott Nicky.
- Ilyen a természet! – vágtam rá gyorsan, kábé két oktávval magasabb hangon.
Nicky tágra nyílt szemmel meredt rám, mire én megvontam a vállam.
- Nyugalom, nyugalom, üljenek vissza a helyükre! – mondta a tanár, mire a diákok ámuldozások közepette visszaültek a padokba, de Christy meg engem bámult. Meghökkent volt. Félt volna?...”


5.fejezet:

„…Jókedvvel dobtam le magamról a pólómat épp, mikor az ajtóm kinyílt, és Kenny jelent meg előtte.
- Úristen! – kaptam magam elé a már levetett pólómat, hogy takarjak magamból valamennyit. – Kopogni nem tudsz?
- Wow, hugica! Jól áll neked a fekete – vigyorgott a csipkemelltartómra célozva.
- Jaj, Kenny… - mosolyodtam el én is elpirulva. – Fordulj el.
Elfordult, én pedig magamra kaptam az itthoni gönceimet.
- Oké.
- Szóval a Liam fazon téged is meghívott?
- Öhm… aha, miért? – zavaromban elkezdtem rendezgetni a ruháimat az ágyon.
- Csak kérdem. Rendes arc, mi? – ez meg mi? Miért kérdezget Liamről?
- Ja. Nagyon… – helyes, szívtipró, Adonisz – rendes.
Ken kacsingatások közepette kiment a szobámból. Már épp szólni akartam neki, mivel az ajtót nyitva hagyta, amikor megállt pár méterre az ajtóm előtt és intett az ujjával. Az ajtóm bevágódott…”


6.fejezet:

- „… - Hé, jól vagy? Csak azt ne mondd, hogy ez is miattam van – villantott rám egy szexis félhold-mosolyt. Komoly erőfeszítésekbe került, hogy ne vessem rá magam ott, mindenki előtt. Megbódított a testéből felém áradó férfias illat, és az, hogy erős karjain kirajzolódtak az inak, ahogy szorosan magához húzva próbált talpon tartani. Egy férfi sem volt még rám ilyen hatással. Annyira közel húzott magához, hogy éreztem a teste melegét, melleim a mellkasát érintették, szinte még a szíve lökéseit is éreztem. Csak két vékony ruhadarab választotta el a testünket. Eszeveszett vágyat éreztem. Csókolni akartam, mint álmomban. Soha el nem engedni, de nem tehettem. Még nem. Nem is ismerjük egymást, és én nem vagyok olyan lány, bármennyire is „olyan” akartam lenni abban a kósza pillanatban…”

7.fejezet:

„…Hirtelen eszembe jutott valami, és már le is hunytam a szemem erősen koncentrálva. Illúziót szítottam magamról az elképzelt ruhában, és hagytam, hogy boszorkány énem felülemelkedjen a normális-lány önmagamon. Éreztem, amint bőröm felforrósodik, testemen bizsergető hullám száguld végig, és egy pillanatra megáll az idő, hogy illúzióm felválthassa a valóságot. Sikerrel jártam.

Felhangzott az éles hang, és pillanatok múlva többtucatnyi diák özönlött a folyosókra. Én még utoljára végignéztem magamon a tükörben, majd kinyitottam a mosdóajtót, és kiléptem a tömeg közé. Teljesen közömbös voltam, senkinek sem tűntem fel a többiek között, egészen addig, amíg a szekrényemhez értem…”


Nos, remélem felkeltettem az érdeklődéseteket ezzel a pár infóval, és a részletekkel.
Várok mindenkit az oldalamra, remélem jöttök majd! ;) És ha ott jártok, komizzatok, vagy írjatok a chatbe, ha kedvetek tartja, vagy csak olvasgassatok, hogy nőjön a látogatottság. :)

Puszik és ölelések: Doo