Gyilkos ösztönök - 35. fejezet

35. Furcsa párbeszéd

/Bella szemszöge/

Dúdoltam. Az első, ami az eszembe jutott, hogy dúdolok, pedig szerintem életemben nem tettem még, nem az én stílusom, pláne nem a zuhany alatt.
Ámde most pont ez történt. Természetesen megint Edwardon járt az eszem, a tegnapi napunkon, mikor elvitt engem a házukba. Bár a családjának nem volt alkalma bemutatni, mert ők éppen vadásztak – istenem, de fura ezt mondani - , azért nagyon jó nap volt, annyira boldog voltam, hogy mellette lehetek, láthatom, hol él.
A nap végére még az Adriana-ügy is megoldódott, Alice megnyugtatta Edwardot, hogy az óta is vannak róla látomásai, és nem esett komolyabb baja. Ezzel persze nem kenyerezte le teljes mértékben a testvérét, de legalább egy időre képes volt száműznie a gondolataiból.
Egy szóval: boldog voltam. Reméltem, hogy most már végre kezdenek elrendeződni a dolgok körülöttünk.

Charlie már korareggel bement az őrsre, pedig szombat volt, így egyedül maradtam a házban a tanulnivalóimmal, a mosatlannal, na meg persze a gondolataimmal. És ez a harmadik meghiusította az első teendőmet, a tanulást.
Szinte már mindennapossá vált, hogy én főzzek apura, volt rá időm bőven, ő pedig örült neki, szóval úgy döntöttem, elmegyek bevásárolni a késői ebédhez.
Összeírtam, mik kellenek, és módszeresen levettem a konyhapénzes bögrét a polcról.

A kocsiban ülve azon gondolkoztam, hogy talán áthívom magamhoz Edwardot, főzhetnénk együtt, vagy beszélgethetnénk, míg én összeütök valamit. Valahogy nehéz volt elképzelni őt a konyhánkban, ez megmosolyogtatott.

Leparkoltam a kocsit, és már épp szálltam volna ki, mikor a lehúzott ablakon keresztül a pár méterrel odébb állók beszélgetéséből hallatszó foszlányokra figyeltem fel.
-… többen is látták…
- Talán csak egy nagyranőtt farkasnak hiszik…
- Sam, te is tudod, hogy tennünk kell valamit…
- Nagyon fiatal még, nem tudja szabályozni…
- Mit kéne tennem, bezárnom?
- Jake segíthetne neki, taníthatná…
Jake? Jacob? Ezek Francis barátjáról beszéltek? Mi a fene folyik itt? Ők is látták a farkast, mint mi Francissel?
Lejjebb csúsztam a kocsiban, és feléjük pillantottam. Sam Uley állt ott pár fiatalabb kölyökkel, akiket még a tábortüzes estén ismertem meg.
Ők voltak akkor is ott, mikor azt a hatalmas állatot láttuk! Sam próbálta elküldeni onnan Franc-t… Mi a fene folyik itt?

De sajnos többet nem tudhattam meg, mert kocsiba szálltak és elhajtottak. Észre se vették, hogy valaki kihallgatta a beszélgetésüket.
Meg kellett tudnom, miről volt szó, kötelességem szólni a legjobb barátnőmnek, a pasija belekeveredett valamibe. Csak egy ember jutott eszembe, aki talán tudhat valamit a dologról.
Elővettem a telefonomat, és kikerestem a számát.
Bella – vette fel az első csörgés után. Nem kérdezte a nevemet, olyan volt, mintha csak ízlelgetné. A térdem beleremegett.
Szia – teljesen odavoltam. Aztán pár másodpercnyi halk szünet után eszembe jutott, miért hívtam. – Edward, tudnánk találkozni ma? Valamit kérdezni szeretnék…
Persze, most még dolgom van, Emmettel és Jasperrel vagyok, de egy óra múlva? – szinte láttam magam előtt, ahogy felhúzza a szemöldökét, hogy vajon mit akarok kérdezni.
Tökéletes. Akkor várlak – de még mennyire, hogy vártam.
Szia. És Bella… Szeretlek.
Én is szeretlek – nyögtem, és úgy vigyorogtam, mint egy hülye.

Nagyon reméltem, hogy ő tudja, miről van szó. La Pushban valami nagyon nem volt rendben.

A vásárlással gyorsan kész voltam, tizenöt perc sem kellett.
Tehát még maradt negyvenöt percem az Edwarddal való találkozásig. Már ez a pár perc is kibírhatatlannak tűnt nélküle.

Hazaérve kipakoltam a cuccokat, és nekiláttam az előkészületeknek. Bepácoltam a húst, zöldségeket szeleteltem fel. Amikor már csak tizenöt percem volt, eszembe jutott, hogy talán szalonképesebbé kéne magam tenni, hiszem a zuhany után csak egy elnyűtt melegítőt kaptam magamra.
Felszaladtam a lépcsőn, a szekrényemből előkerestem egy jónak tűnő, kényelmes farmert meg egy szürke pólót, és visszavettem a tornacipőm.
A fésűt végigfuttattam a hajamon, még az egyéb fürdőszobai teendőimre is maradt időm.
Csengettek. Reméltem, hogy végre megtudom La Push titkát.